Rejtett Szavak

 

Bahá’u’lláh - REJTETT SZAVAK

 

ELSŐ (ARAB) RÉSZ

 

Ő A DICSŐSÉGEK DICSŐSÉGE  Íme, ez szállott alá a dicsőség birodalmából kijelentve az erő és hatalom nyelvén, és kinyilatkoztatva a régi idők Prófétáinak. Föltártuk belső lényegét, és a rövidség köntösébe öltöztettük az igazaknak szóló kegyesség jeléül, hogy hívek maradjanak az Istennel kötött Szövetséghez, hogy életük méltónak bizonyuljon az Ő bizalmára, és hogy elnyerjék az isteni erény drágakövét a szellem birodalmában.

 

1 Ó, SZELLEM FIA! Első tanácsom ez: Szíved legyen tiszta, jóságos és sugárzó, hogy uralmad ősi, el nem múló és mindörökké tartó lehessen. 

 

2 Ó, SZELLEM FIA! Az Én szememben az Igazságosság a legszeretettebb minden dolgok közül; hát el ne fordulj tőle, ha Utánam vágyódsz, és ne hanyagold el azt, hogy bízhassak benned! Ez segít majd, hogy saját szemeddel láthass, ne másokéval, önnön tudásodból meríts, ne felebarátodéból. Mérlegeld szívedben: milyennek illendő lenned! Valóban, az igazságosság az Én ajándékom néked, és szerető kedvességem jele. Tartsd hát ezt szem előtt! 

3 Ó, EMBER FIA! Időtlen lényembe és lényegem ősi örökkévalóságába burkolózva már tudtam, hogy szeretlek; ezért teremtettelek, véstem rád képmásomat, és fedtem föl néked szépségemet. 

 

4 Ó, EMBER FIA! Örömöm telt a teremtésedben, ezért teremtettelek. Szeress hát te is Engem, hogy neveden szólíthassalak, és megtölthessem lelkedet az élet szellemével! 

 

5 Ó, LÉT FIA! Szeress Engem, hogy szerethesselek! Ha te nem szeretsz Engem, az Én szeretetem sehogyan sem érhet el hozzád. Tudd ezt, ó szolga! 

 

6 Ó, LÉT FIA! Szeretetem a te Paradicsomod; mennyei otthonod a Vélem való újraegyesülés. Lépj be oda, és ne késlekedj! Így rendeltetett számodra égi Királyságunkban és magasztos Birodalmunkban. 

 

7 Ó, EMBER FIA! Ha szeretsz Engem, fordulj el önmagadtól, és ha az Én örömömet keresed, ne a magadét nézd, hogy meghalhass Bennem, és Én örökkön élhessek benned! 

8 Ó, SZELLEM FIA! Nincs béke számodra, csak ha lemondasz önmagadról és Felém fordulsz, mert úgy helyénvaló, hogy az Én nevemnek hozz dicsőséget és ne a magadénak, hogy Bennem bízz, és ne önmagadban, mert úgy kívánom, hogy Engem szeress egyedül és minden létező fölött. 

 

9 Ó, LÉT FIA! Erős vár az Én szeretetem; aki oda belép, biztonságban van, és aki elfordul tőle, az bizonyosan eltéved és elvész. 

 

10 Ó, FIA AZ IGÉNEK! Te vagy az Én erős váram; lépj be oda, hogy biztonságban lakhass. Szeretetem tebenned van; tudd ezt, hogy magad mellett találhass. 

 

11 Ó, LÉT FIA! Te vagy az Én mécsesem, és az Én világosságom benned van. Abból merítsd ragyogásod, és Rajtam kívül ne keress mást! Mert gazdagnak teremtettelek, és bőségesen árasztottam kegyeimet rád. 

 
12 Ó, LÉT FIA! A hatalom kezével alkottalak, és az erőnek ujjával teremtettelek, és beléd helyeztem világosságom lényegét. Elégedj meg azzal, és ne keress mást kívüle, mert az Én munkám tökéletes, és az Én parancsom kötelező. Ne kérdőjelezd meg, és ne is kételkedj benne! 

 

13 Ó, SZELLEM FIA! Gazdagnak teremtettelek, miért zülleszted magad szegénységbe? Nemessé tettelek, mivel alacsonyítod le magad? A tudás lényegéből adtam létedet, miért keresed a megvilágosodást bárki másnál Rajtam kívül? A szeretet agyagjából formáltalak téged, miért, hogy mégis mással törődsz? Fordítsd tekinteted önmagad felé, hogy megtalálhass Engem, ki benned lakozik hatalmasan, erősen és önmagától létezőn. 

 

14 Ó, EMBER FIA! Te vagy a birodalmam, és az Én birodalmam nem vész el, miért félsz hát vesztedtől? Te vagy a fényem, és az Én fényem soha nem enyészik el, miért rettegsz hát az enyészettől? Te vagy a dicsőségem, és az Én dicsőségem nem halványul; te vagy a köntösöm, és az Én köntösöm viseltes sosem lesz. Tarts ki hát az Irántam való szeretetedben, hogy a dicsőség birodalmában Reám lelhess. 

15 Ó, FIA AZ IGÉNEK! Fordítsd arcodat Felém, és mondj le mindenről Rajtam kívül, mert tartós az Én uralmam, és birodalmam nem vész el. Ha mást keresel Rajtam kívül, bizony, még ha örök időkig kutatsz is a világmindenségben, keresésed hiábavaló lesz. 

 

16 Ó, FÉNY FIA! Felejts el mindent Rajtam kívül, és társalogj az Én szellememmel! Parancsom lényegéből fakad ez, fordulj hát efelé! 

 

17 Ó, EMBER FIA! Érd be Vélem, és ne keress más segítséget. Mert Rajtam kívül más soha meg nem elégíthet. 

 

18 Ó, SZELLEM FIA! Ne kérd Tőlem, mit Mi nem kívánunk számodra, hanem elégedj meg azzal, amit javadra rendeltünk, mert ez válik hasznodra, ha megelégszel vele! 

 

19 Ó, CSODÁLATOS LÁTOMÁS FIA! Saját lelkem lélegzetét leheltem beléd, hogy szerelmesem lehess. Miért hagytál hát el, és kerestél Rajtam kívül más kedvest? 

 
20 Ó, SZELLEM FIA! Sokat várok tőled, ez nem feledhető. Kegyem rád bőven hullik, ez nem leplezhető. Szeretetem benned készített magának lakhelyet, ez nem titkolható. Fényem nyilvánvaló számodra, ez el nem homályosítható. 

 

21 Ó, EMBER FIA! A ragyogó dicsőség fájára a gyümölcsök legjavát aggattam számodra, miért fordultál el és elégedtél meg a kevésbé jóval? Térj hát vissza ahhoz, ami jobb néked a mennyei birodalomban. 

 

22 Ó, SZELLEM FIA! Nemesnek alkottalak, te mégis lealacsonyítottad magad. Emelkedj hát azzá, amire teremtve lettél! 

 

23 Ó, LEGFŐBB FIA! Az örökkévalóságra hívlak, s te mégis azt keresed, ami múlandó. Mi térített el a Mi óhajunktól, hogy a magadét kövesd? 

 

24 Ó, EMBER FIA! Ne hágd át korlátaidat, és ne tarts igényt arra, ami nem téged illet! Borulj le Istened, a hatalom és erő Urának színe előtt! 

25 Ó, SZELLEM FIA! Ne tartsd magad többre a szegénynél, mert Én vezetem őt útján, és látlak gonoszságod közepette, és megszégyenítlek mindörökre. 

 

26 Ó, LÉT FIA! Hogyan feledkezhetsz meg saját hibáidról, hogy a másokéval törődj? Átkozott Előttem az, ki így cselekszik. 

 

27 Ó, EMBER FIA! Szót se szólj mások bűneiről, míg önmagad is bűnös vagy! Ha megszeged e parancsot, átkozott leszel, és erről Én tanúskodom. 

 

28 Ó, SZELLEM FIA! Tudd bizonyosan: ki az embereket igazságosságra kötelezi, és önmaga méltánytalanságot követ el, az nem Tőlem való, még akkor sem, ha az Én nevemet viseli. 

 

29 Ó, LÉT FIA! Ne tulajdoníts másnak olyasmit, amit nem vállalnál magadénak, és ne mondj olyat, amit te magad meg nem teszel! Ez parancsom számodra, tartsd meg! 

 

30 Ó, EMBER FIA! Ne tagadd meg szolgámtól bármit is kérjen tőled, mert az ő arca az Én arcom; légy tehát alázatos Előttem! 

 
31 Ó, LÉT FIA! Adj számot magadnak minden nap, még mielőtt a számadásra hívnak, mert váratlanul jő a halál, és számot kell majd adnod tetteidről! 

 

32 Ó, LEGFŐBB FIA! A halált az öröm követévé tettem számodra. Miért bánkódsz hát miatta? Azért teremtettem a fényt, hogy reád ragyogjon. Miért fátyolozod el magad előle? 

 

33 Ó, SZELLEM FIA! A fény örömhírével üdvözöllek: örvendj! A szentség udvarába hívlak: ott lakozzál, hogy békességben élhess mindörökké! 

 

34 Ó, SZELLEM FIA! A szentség szelleme az újraegyesülés örömhírét viszi el hozzád, miért bánkódsz? Az erő szelleme erősít meg az Ő ügyében, fátyol mögé miért bújsz? Az Ő orcájának fénye vezérel téged, el hogyan tévedhetsz? 

 

35 Ó, EMBER FIA! Ne szomorkodj, csak ha távol vagy Tőlünk! Ne örvendj, csak ha közeledsz Felénk, és visszatérsz Hozzánk! 

 
36 Ó, EMBER FIA! Örülj szíved vidámságának, hogy érdemes légy a Vélem való találkozásra, és szépségem visszatükrözésére! 

 

37 Ó, EMBER FIA! Le ne vesd magadról Én szépséges palástomat, és el ne pazarold a csodálatos forrásomból néked járó részt, nehogy szomjaznod kelljen örökkön-örökké! 

 

38 Ó, LÉT FIA! Járj törvényem útján az Irántam való szeretetből, és tagadd meg magadtól, amire vágyakozol, ha az Én kedvemet keresed! 

 

39 Ó, EMBER FIA! Ne hanyagold el parancsolataimat, ha szereted szépségemet, és ne feledd tanácsaimat, ha el akarod nyerni tetszésemet! 

 

40 Ó, EMBER FIA! Száguldj bár határtalan tereken át, járjad bár be a menny végtelenjét, nyugalomra mégsem lelhetsz, csak akkor, ha aláveted magad parancsunknak, és alázattal hajolsz meg Arcunk előtt. 

 

41 Ó, EMBER FIA! Magasztald ügyemet, hogy kinyilatkoztathassam előtted nagyságom rejtelmeit, és az örökkévalóság fényével ragyoghassak rád! 

 

42 Ó, EMBER FIA! Alázattal hajolj meg Előttem, hogy kegyesen meglátogathassalak! Állj ki az Én ügyem diadaláért, hogy még itt a földön győzelmet arathass! 

 

43 Ó, LÉT FIA! Emlegess Engem Földemen, hogy Én is megemlékezhessem rólad mennyországomban, így talál vigaszt az Én szemem és a tiéd is. 

 

44 Ó, TRÓNUS FIA! A te hallásod az Én hallásom, halljál vele! A te látásod az Én látásom, lássál vele, hogy lelked legmélyén tanúságot tehess az Én magasztos szentségemről, és hogy Én magamban bizonyságot tehessek emelkedett állapotodról! 

 

45 Ó, LÉT FIA! Keresd a mártírhalált az Én ösvényemen, elégedetten az Én tetszésemmel, és hálásan azért, amit elrendeltem, hogy Velem pihenhess a fenség mennyezete alatt, a dicsőség szentélye mögött. 

46 Ó, EMBER FIA! Fontold meg és gondolkozz! Arra vágysz-e, hogy ágyadban halj meg, vagy hogy éltető véredet mártírként ontsd a porba ösvényemen, így válva parancsom megnyilvánulásává és fényem kinyilatkoztatójává a legmagasabb Paradicsomban? Ítélj helyesen, ó, szolga! 

 

47 Ó, EMBER FIA! Szépségemre! Ha véreddel fested hajad, az több az Én szememben, mint a mindenség megteremtése és mindkét világ fénye. Ennek elérésére törekedj hát, ó, szolga! 

 

48 Ó, EMBER FIA! Mindennek megvan a maga jele. A szeretet jele az állhatatosság az Én rendelésemben, és a türelem a rád mért próbatételeimben. 

 

49 Ó, EMBER FIA! Az igaz szerelmes vágyódik a megpróbáltatásra, miként lázadó a megbocsátásra, és bűnös a kegyelemre. 

 

50 Ó, EMBER FIA! Ha nem ér viszontagság az ösvényemen, miként járhatsz azok útján, akik megelégednek az Én tetszésemmel? Ha nem sújtanak próbatételek, midőn találkozni vágysz Vélem, miként jutsz el a világosságig az Én szépségem iránti szeretetedben? 

51 Ó, EMBER FIA! A Tőlem jövő sorscsapás az Én gondviselésem, látszólag tűz és bosszú, ám valójában fény és kegyelem. Siess elébe, hogy örök fény és halhatatlan szellem légy! Ez az Én parancsom, tartsd meg! 

 

52 Ó, EMBER FIA! Ha jólétbe jutnál, ne örvendezz, ha megaláztatnál, ne bánkódj, mert mindkettő elmúlik és nem lesz többé! 

 

53 Ó, LÉT FIA! Ha szegénység sújt le reád, ne légy szomorú, mert a gazdagság Ura idővel eljő hozzád! Megaláztatástól ne félj, mert egy napon dicsőség vár rád! 

 

54 Ó, LÉT FIA! Ha szíved ezen örök, elpusztíthatatlan birodalom és eme ősi, örökkön tartó élet felé fordul, akkor mondj le e halandó és tovatűnő uralomról! 

 

55 Ó, LÉT FIA! Ne törődj ezzel a világgal, mert Mi tűzzel tesszük próbára az aranyat, és arannyal a szolgáinkat! 

 
56 Ó, EMBER FIA! Te arany után áhítozol, Én pedig azt kívánom néked, hogy szabad légy tőle. Azt hiszed, birtoklása gazdaggá tesz, míg Én abban ismerek gazdagságodra, hogy megtisztulsz tőle. Életemre! Ez az Én tudásom, és az a te képzelgésed; hogyan egyeztethető hát össze az Én utam a tiéddel? 

 

57 Ó, EMBER FIA! Adományozd javaimat szegényeimnek, hogy a mennyben meríthess az el nem halványuló ragyogás tárházából és az el nem múló dicsőség kincseiből. Ám életemre! Még dicsőbb lenne lelked fölajánlása; bárcsak az Én szememmel látnál.

 

58 Ó, EMBER FIA! A lét temploma az Én trónusom; tisztítsd meg azt mindentől, hogy helyet foglalhassak, és ott lakozhassam! 

 

59 Ó, LÉT FIA! Szíved az Én otthonom, szenteld meg azt, hogy leszállhassak oda! Lelked az Én kinyilatkoztatásom helye, tisztítsd meg azt, hogy megnyilatkozhassam ott! 

 

60 Ó, EMBER FIA! Kezed helyezd keblembe, hogy sugárzóan és ragyogón föléd emelkedhessek! 

61 Ó, EMBER FIA! Szállj fel az Én mennyországomba, hogy elnyerhesd az újraegyesülés örömét, és az el nem múló dicsőség kelyhéből kortyolhasd a borok borát! 

 

62 Ó, EMBER FIA! Hosszú idő járt el feletted, míg kedvteléseid és hiú képzelgéseid foglaltak le. Kereveteden meddig szunnyadsz még? Emeld fel fejed szendergésedből, minthogy zenitjére hágott már a Nap, s a szépség fényével tán reád ragyoghat! 

 

63 Ó, EMBER FIA! A szent Hegy látóhatáráról reád sugárzott a fény, s a megvilágosodás szellemének lehelete megérintette szíved Sínaiját. Ezért szabadulj meg hát a hiú képzelgések fátylaitól, és lépj be udvaromba, hogy készen állj az örök életre, és méltó légy a Vélem való találkozásra! Így nem törhet rád halál, sem kimerültség, sem szomorúság. 

 

64 Ó, EMBER FIA! Örökkévalóságom az Én alkotásom, néked teremtettem – öltöztesd díszbe templomodat vele! Egységem az Én művem; néked alkottam - öltsd magadra azt, hogy örökkévaló lényemnek mindörökre kinyilatkoztatása lehess! 

65 Ó, EMBER FIA! Fenségem az Én ajándékom számodra, és nagyszerűségem az Én kegyelmem jele irántad. Ami Engem illet, azt senki meg nem érti, sem róla számot nem adhat. Valóban, megőriztem azt rejtett tárházaimban és parancsom kincsesházaiban, szolgáim iránti szerető kedvességem és népem iránti könyörületességem jeléül. 

 

66 Ó, GYERMEKEI AZ ISTENI ÉS LÁTHATATLAN LÉNYEGNEK! Bizony, akadályozzák, hogy Engem szeressetek, és felkavarja a lelkeket, ha Engem említenek. Hisz Engem elme nem foghat fel, sem szív nem foglalhat magába. 

 

67 Ó, SZÉPSÉG FIA! Szellememre és kegyemre! Irgalmamra és szépségemre! Mindaz, amit kinyilatkoztattam néked az erő nyelvén, és megírtam számodra a hatalom tollával, a te képességeddel és megértéseddel van összhangban, nem pedig az Én rangommal és hangom dallamával. 

 
68 Ó, EMBEREK GYERMEKEI! Nem tudjátok, miért teremtettünk benneteket egy és ugyanazon porból? Hogy egyikőtök se magasztalja magát a másik fölé. Fontoljátok meg szívetekben mindenkor, miképpen lettetek teremtve! Minthogy egy és ugyanazon anyagból teremtettünk benneteket, kötelességetek, hogy olyanok legyetek, mintha egy lélek volnátok, hogy ugyanazon lábbal járjatok, ugyanazon szájjal egyetek, és ugyanazon földet lakjátok, hogy legbensőbb lényetekben, tetteitekben és cselekedeteitekben az egység jele és a világtól való elszakadás lényege nyilvánulhasson meg. Ezt tanácsolom néktek, ó világosság gyülekezete! Fogadjátok meg e tanácsot, hogy elnyerhessétek a szentség gyümölcsét a csodálatos dicsőség fájáról! 

 

69 Ó, TI, FIAI A SZELLEMNEK! Ti vagytok az Én kincsesházam, mert bennetek halmoztam fel misztériumaim gyöngyeit és tudásom drágaköveit. Őrizzétek ezeket az idegenektől szolgáim között, és az istentelenektől népem körében! 

70 Ó, FIA ANNAK, AKI HŰ MARADT SAJÁT LÉNYEGÉHEZ ÖNNÖN KIRÁLYSÁGÁBAN! Tudjad, hogy feléd tereltem a szentség minden illatát, teljes egészében kinyilatkoztattam számodra igémet, általad tettem tökéletessé bőkezűségemet, és azt kívántam néked, amit Önmagamnak. Légy hát elégedett az Én tetszésemmel, és hálás Nékem! 

71 Ó, EMBER FIA! Mindazt, amit kinyilatkoztattunk néked, írjad a fénynek tintájával szellemed táblájára! Ha ez nem áll hatalmadban, úgy szíved lényegéből készítsd tintádat! Ha ezt sem teheted, akkor azzal a bíbor tintával írj, amely kiontatott az Én ösvényemen! Bizony, édesebb az Nékem minden másnál, hogy annak fénye mindörökké kitartson. 

 

 

MÁSODIK (PERZSA) RÉSZ

 

Az Ige Urának, A Hatalmasnak Nevében!

 

1 Ó, TI, EMBEREK, KIKNEK ÉRTELME VAN A TUDÁSRA, ÉS FÜLE A HALLÁSRA! A Szeretett első hívása ez: ó, titokzatos csalogány! Ne lakozz másutt, csak a szellem rózsakertjében! Ó, a szeretet Salamonának küldötte! Ne keress más menedéket, csak az imádott Sábájánál, és ó, halhatatlan főnix, ne legyen más honod, csak a hűség orma! Ott van a te lakhelyed, ha lelked szárnyán a végtelen birodalmába emelkedsz, és célod elérésére törekszel. 

 

2 Ó, SZELLEM FIA! Fészkét keresi a madár; rózsa báját a csalogány; míg az emberi szív, e madár, a mulandó porral megelégedvén, örök fészkétől messze tévelyedett, és szemét a nemtörődömség ingoványa felé fordítván az isteni jelenlét dicsőségétől megfosztatik. Ó, jaj! Mily különös és szánalmas: egyetlenegy kupányiért fordultak el a Legmagasabb áradó tengereitől, és maradtak távol a legtündöklőbb láthatártól. 

 
3 Ó, BARÁT! Szíved kertjébe ne ültess mást, csakis a szeretet rózsáját, és ne engedd el a ragaszkodás és vágy csalogányát! Becsüld nagyra az igazak társaságát, és kerülj minden közösséget az istentelenekkel! 

 

4 Ó, IGAZSÁGOSSÁG FIA! Hová mehet a szerelmes, ha nem szerettének földjére, és mely kereső lelheti nyugalmát szíve vágyától távol? Az igazi szerelmesnek az újraegyesülés élet, és az elválás halál. Keblét türelmetlenség feszíti, és szívében béke nincsen. Miriád életről mondana le, hogy szerettének lakhelyéhez siessen. 

 

5 Ó, POR FIA! Bizony mondom néked: minden ember közül az a leghanyagabb, aki feleslegesen civódik, és testvére fölé igyekszik kerekedni. Mondjátok, ó, felebarátaim! A tettek, és ne a szavak legyenek díszeitek! 

 

6 Ó, FÖLD FIA! Tudd igazán, hogy a szív, amelyben az irigység legcsekélyebb nyoma bár, de még ott leledzik, sohasem jut el az Én örökkön tartó birodalmamba, sem be nem lélegezheti a szentség édes illatát, mely szent királyságomból árad. 

7 Ó, SZERETET FIA! Csupán egy lépésnyire vagy a dicsőséges magaslatoktól és a szeretet mennyei fájától. Tégy egy lépést, és a következő már a halhatatlan birodalomba visz, és bejutsz az örökkévalóság sátrába. Halld meg, amit kinyilatkoztatott a dicsőség tolla! 

 

8 Ó, DICSŐSÉG FIA! Sebesen haladj a szentség ösvényén, és lépj be a Vélem való közösség mennyországába! Tisztítsd meg szívedet a szellem csiszolóvásznával, és siess a Legmagasabb udvarába! 

 

9 Ó, MÚLÓ ÁRNYÉK! Haladd meg a kétely alantasabb szintjeit, és emelkedj a bizonyosság fenséges magasába! Nyisd fel az igazság szemét, hogy megpillanthasd a leplezetlen Szépséget, és felkiálthass: szenteltessék meg az Úr, a legkiválóbb minden teremtő közül. 

 

10 Ó, VÁGY FIA! Halld meg ezt: halandó szem sohasem ismeri fel az örök Szépséget, és az élettelen szív nem örül másnak, mint a hervadt virágnak. Mert hasonló a hasonlót keresi, és kedvét csak fajtájának társaságában leli. 

11 Ó, POR FIA! Zárd le szemedet, hogy megpillanthasd szépségemet; csukd be füledet, hogy meghallhasd hangom édes dallamát; üríts ki magadból minden ismeretet, hogy részesülhess tudásomból; és tisztulj meg minden pompától, hogy örök gazdagságom óceánjából elnyerhesd tartós részedet! Zárd le szemedet, ne lásson mást, csak az Én szépségemet; csukd be füledet, ne halljon mást, csak az Én szavamat; üríts ki magadból minden ismeretet, ne tudj mást, csak Engem, hogy éles látással, tiszta szívvel és figyelmes füllel léphess be szentségem udvarába! 

 

12 Ó, KÉTFÉLE LÁTÁS BIRTOKOSA! Csukd be az egyik szemed, és nyisd ki a másikat! Csukd be az egyiket a világ és mindaz előtt, ami abban létezik, és nyisd rá a másikat a Szeretett megszentelt szépségére! 

 

13 Ó, GYERMEKEIM! Félek, hogy a menny galambjának dallamától megfosztván visszasüllyedtek a teljes elveszettség homályába, és anélkül váltok ismét vízzé és agyaggá, hogy a rózsa szépségét valaha is megcsodáltátok volna. 

14 Ó, BARÁTOK! Ne hagyjátok el az örök szépséget mulandó szépségért, és ne ragaszkodjatok a pornak e halandó világához! 

 

15 Ó, SZELLEM FIA! Eljön az idő, amikor a szentség csalogánya már nem tár fel néktek belső misztériumokat, és mind megfosztattok majd a mennyei dallamtól és az égi hangtól. 

 

16 Ó, HANYAGSÁG LÉNYEGE! Titokzatos nyelvek miriádjai nyilvánulnak meg egy beszédben, és rejtett misztériumok miriádjai nyilatkoznak meg egyetlen dalban; mégis, ó, jaj, nincs fül, mely hallaná, és nincs szív, mely értené azokat! 

 

17 Ó, TÁRSAK! Szélesre tárultattak a kapuk a Térnélküli terekhez, és a szeretett lakhelye szerelmesek vérével ékes, mégis, csaknem mindannyian távol maradnak ezen mennyei várostól, és még e kevesek közül is csak alig maroknyi találtatott, aki tiszta szívű és megszentelt szellemű.  

 

18 Ó, TI, A LEGMAGASABB PARADICSOM LAKÓI! Hirdessétek a bizonyosság gyermekeinek, hogy a szentség birodalmában, közel az égi Paradicsomhoz egy új kert tűnt fel, mely körül a magasságos birodalom szülöttei és a fenséges Paradicsom halhatatlan lakói keringenek. Igyekezzetek hát, hogy elérhessétek ama állást, hogy annak szél-virágaiból kibonthassátok a szeretet misztériumait, és örök gyümölcseiből megtudhassátok az isteni és tökéletes bölcsesség titkát! Vigasztalást nyer azok szeme, kik belépnek oda, és ott lakoznak! 

 

19 Ó, BARÁTAIM! Elfelejtettétek-e azt az igaz és sugárzó reggelt, amikor ama megszentelt és áldott helyen mindannyian összegyűltetek színem előtt az élet fájának árnyékában, amely a mindenek felett dicső Paradicsomban nő? Lenyűgözve hallgattátok, midőn kimondtam e három legszentebb igét: ó, barátaim, ne szeressétek jobban a ti akaratotokat az Enyémnél; sohase kívánjátok, amit Én nem kívántam számotokra; és ne közelítsetek Hozzám élettelen szívvel, világi vágyakkal és sóvárgásokkal bemocskolva! Ha megszentelnétek lelketeket, még ez órában emlékeznétek arra a helyre és vidékre, és igém igazsága világossá válna mindnyájatok előtt. 

A Paradicsom ötödik Tábláján, a legszentebb sorok közül a nyolcadikban azt mondja:

20 Ó, KIK HALOTTKÉNT HEVERTEK A NEMTÖRŐDÖMSÉG KEREVETÉN! Korok tűntek le, és drága éltetek immár végéhez közeleg, mégsem ért el szentségünk udvarába a tisztaság egyetlen lehelete sem tőletek. Bár a hitetlenség óceánjába merültök, ajkatokkal mégis Isten egy igaz hitét hirdetitek. Szerettétek, kitől Én iszonyodom, s ellenségemet baráttá tettétek. Mi több, tetszelegve, önhitten jártok földemen, nem törődvén azzal, hogy ez a föld megunt már titeket, és rajta minden elkerül benneteket. Ha szemeteket fölnyitnátok, valóban a miriád bánatot is jobban szeretnétek ennél az örömnél, és magát a halált is többre becsülnétek, mint az ilyen életet. 

 

21 Ó, MOZGÓ PORALAK! Közösséget kívánok véled, de te nem bízol Bennem. Lázadásod kardja kivágta reményed fáját. Én mindig közel vagyok hozzád, de te mindig messze vagy Tőlem. Hervadhatatlan dicsőséget szántam néked, de te a vég nélküli szégyent választottad. Fordulj vissza, míg nem késő, el ne szalaszd szerencsédet! 

22 Ó, VÁGY FIA! A tanultak és a bölcsek hosszú éveken át hiába törték magukat, hogy a Mindenek Felett Dicsőséges színe elé jussanak; az Ő kutatásával töltötték életüket, és orcájának szépségét mégsem látták meg. Te a legkisebb erőfeszítés nélkül értél célodhoz, és kutatás nélkül jutottál el keresésed tárgyához. Ám mégis éned fátylába burkolózva maradtál, olyannyira, hogy szemed meg nem látta a Szeretett szépségét, sem kezed meg nem érintette palástjának szegélyét. Lássatok és ámuljatok, ó látó szeműek! 

23 Ó, A SZERETET VÁROSÁBAN LAKOZÓK! Halálos szélroham támadja az örök gyertyát, és az égi Ifjú szépségét eltakarja a porfelhő sötétje. A szeretet királyainak vezérét az elnyomás népe üldözi, és a szentség galambját baglyok karmai tartják fogságban. A dicsőség sátrának lakói és a mennyei seregek siránkoznak és jajveszékelnek, míg ti a hanyagság birodalmában henyéltek, és igaz barátként tartjátok magatokat nagyra. Mily hiábavalók is képzelgéseitek! 

 
24 Ó, TI EGYÜGYŰEK, KIK MÉGIS A BÖLCS NEVET VISELITEK! Miért hordjátok pásztorok ruháját, mikor lelketek mélyén farkasokká váltatok, kik nyájamra törnek? Olyanok vagytok, mint a csillag, mely hajnal előtt kél, és bár sugárzónak és fényesnek tűnik, tévútra vezeti az Én városom vándorait, hogy a kárhozat ösvényeire tévedjenek. 

 

25 Ó, TI, KIK SZÉPSÉGESNEK LÁTSZOTOK, BÉVÜL MÉGIS RÚTAK VAGYTOK! Hasonlóak vagytok a tiszta, ám keserű vízhez, amely látszólag kristálytiszta, ám egyetlen cseppje sem állja ki az isteni Próbamíves próbáját. Igaz, a Nap sugara egyformán éri a port és a tükröt, visszfényük mégis különbözik, miként a csillag is a földtől; sőt mérhetetlen a különbség! 

 

26 Ó, TE, KI BARÁTOMNAK MONDOD MAGAD! Tűnődj el egy kicsit! Hallottad-e valaha is, hogy barát és ellenség egyazon szívben lakozzék? Űzd el hát az idegent, hogy a Barát otthonába térhessen! 

27 Ó, POR FIA! A mennyben és a földön mindent néked szántam, kivéve az emberi szívet, melyet az Én szépségem és dicsőségem lakává tettem; mégis másnak engedted át az Én otthonomat és hajlékomat; és valahányszor az Én szentségem megnyilvánulása saját lakhelyét kereste, idegent talált ott, és hontalanul futott vissza a Szeretett szentélyébe. Én mégis lepleztem titkodat, és nem kívántam, hogy megszégyenülj. 

 

28 Ó, VÁGY LÉNYEGE! Hány hajnalon tértem be hajlékodba a Térnélküli birodalmaiból, és találtalak a kényelem fekhelyén mással foglalatoskodván, mint Vélem. Mire csakúgy, mint a szellem villanásnyi fénye, visszatértem az égi dicsőség birodalmaiba, és mit sem szóltam minderről mennyei menedékhelyemen a szentség seregeinek. 

29 Ó, BŐSÉG FIA! A nemlét pusztaságából parancsom agyagával hívtalak életre, s minden létező atomot és valamennyi teremtett dolog lényegét nevelésed szolgálatába állítottam. Így még mielőtt anyád méhéből világra jöttél, két csillámló tejforrást rendeltem néked, szempárt, hogy őrizzen, és szívet, hogy szeressen. Szerető kedvességemből az Én irgalmam árnyékában tápláltalak, és védelmeztelek az Én kegyelmem és kegyem leglényegével. Mindezzel célom az volt, hogy elérhesd az Én örökkévaló birodalmamat, és méltó lehess láthatatlan adományaimra. De te nem törődtél ezzel, és felnövekedvén elvetetted bőségemet, és úgy elfoglaltad magad hiú képzelgéseiddel, hogy egészen megfeledkeztél Rólam, és elfordulván a Barát kapuitól, ellenségem udvarában lakoztál. 

30 Ó, VILÁG RABSZOLGÁJA! Hány hajnalon lengedezett fölötted szerető kedvességem szellője, és ott talált a nemtörődömség fekhelyén mély álomba merülve. Majd megsiratván állapotod, visszatért oda, ahonnan jött. 

 

31 Ó, FÖLD FIA! Ha Engem akarsz, ne keress mást, csak Engem; és ha az Én szépségemet kívánod megpillantani, hunyd be szemed, hogy ne lásd a világot és mindazt, ami benne van; mert az Én akaratom és bármi más akarat, mint az Enyém, akár a tűz és a víz, a kettő egyazon szívben nem lakozhat. 

 

32 Ó, BARÁTTÁ FOGADOTT IDEGEN! Szíved fáklyáját az Én hatalmam keze gyújtotta lángra, ne oltsd azt el az önzés és a szenvedély ellentétes szelével! Minden bajod gyógyírja a Rám való emlékezés, ezt ne feledd! Kincsed legyen az Én szeretetem és tartsd azt oly nagy becsben, mint szemed fényét, mint életedet! 

 
33 Ó, FIVÉREM! Figyelj mézízű nyelvem élvezetes szavaira, és kortyolj a titokzatos szentség folyamából, mely édességet ontó ajkaimról fakad! Vesd el isteni bölcsességem magjait szíved tiszta talajába, és öntözd azokat a bizonyosság vizével, hogy tudásom és bölcsességem jácintjai frissen és zölden hajthassanak ki szíved megszentelt városában! 

 

34 Ó, PARADICSOMOM LAKÓI! A szerető kedvesség kezével elültettem szent Édenkertemben barátságotok és szeretetetek zsenge fáját, és megöntöztem azt gyengéd irgalmam jótékony záporaival; most, hogy itt a gyümölcsérés ideje, igyekezzetek megóvni, és őrizzétek, hogy a vágy és szenvedély lángja el ne eméssze! 

 

35 Ó, BARÁTAIM! Oltsátok el a tévedés lámpását, és lobbantsátok fel szívetekben az isteni vezérlet örök fáklyáját! Mert közeleg az idő, amikor az emberiség próbamívesei az Imádott szent színe előtt mást nem fogadnak majd el, csak a legtisztább erényt és a makulátlan szentség tetteit. 

36 Ó, POR FIA! Bölcs az, ki nem beszél, csak ha meghallgatják, mint ahogy a pohárnok sem kínálja kupáját addig, míg keresőt nem talál, és a szerelmes szíve mélyéről sem tör fel kiáltás, míg szerettének szépségét meg nem pillantja. Ezért a bölcsesség és a tudás magvait csakis a szív tiszta talajába vesd el, és addig tartsd azokat rejtekükön, míg az isteni bölcsesség jácintjai a szívből hajtanak ki, nem pedig sárból és agyagból! 

 

A Tábla első sorában ez található feljegyezve és megírva, és Isten szentségházának szentélyében ez rejtetett el:

37 Ó, SZOLGÁM! Ne hagyd el mulandóért az örök birodalmat, és ne dobd el világi vágyért az égi korlátlan uralmat! Ez az örök élet folyója, mely az irgalmas tollának kútfejéből fakadt; jó azoknak, akik abból isznak. 

 

38 Ó, SZELLEM FIA! Törj ki kalitkádból, és mint a szeretet főnixmadara, szárnyalj föl a szentség égboltjára! Tagadd meg önmagad, s a kegyelem szellemétől eltöltve lakozzál a mennyei szentség birodalmában! 

 
39 Ó, POR SARJA! Ne elégedj meg a múló nap kényelmével, és ne foszd meg magad az örök nyugalomtól! Ne cseréld el az örök gyönyörűség kertjét a halandó világ porhalmáért! Emelkedj fel börtönödből a dicsőséges égi mezők magasába, és halandó kalitkádból szárnyaljon repted a Térnélküli Paradicsomába. 

 

40 Ó, SZOLGÁM! Szabadítsd ki magad e világ béklyóiból, és engedd szabadon lelkedet énednek börtönéből! Ragadd meg az alkalmat, mert nem tér vissza soha többé! 

 

41 Ó, SZOLGÁLÓLEÁNYOM FIA! Ha meglátnád a halhatatlan, korlátok nélküli uralmat, elhagyni törekednél e tovatűnő világot. Ám oly misztérium az egyiket előled elrejteni, a másikat pedig feltárni, amit senki más nem képes megérteni, csakis a tiszta szívűek. 

 

42 Ó, SZOLGÁM! Tisztítsd meg szívedet a rosszindulattól, és az irigységet levetkezve lépj be a szentség isteni udvarába! 

43 Ó, BARÁTAIM! Járjátok a Barát örömére szolgáló utakat, és tudjátok, hogy az Ő öröme az Ő teremtményeinek örömében vagyon! Vagyis: senki ne lépjen be barátjának házába, csak barátja örömére, se ne tegye kezét kincseire, se ne szeresse saját akaratát jobban barátjáénál, és semmiképpen se igyekezzék előnyt szerezni vele szemben! Gondolkozzatok ezen, ti, kik éleslátással bírtok! 

 

44 Ó, TRÓNOM KÍSÉRŐJE! Ne halld a rosszat, és ne lásd a rosszat, ne alázd meg magad, s ne sóhajtozz és sírj! Ne szólj gonoszat, hogy te se halljál olyat! Ne nagyítsd fel mások hibáit, hogy a tieid se tűnjenek nagynak; ne kívánd mások megalázását, hogy ne lássák a te megaláztatásodat! Így éld hát életed napjait, melyek rövidebbek egy tűnő pillanatnál, makulátlan elmével, mocsoktalan szívvel, tiszta gondolatokkal, megszentelt természettel, hogy szabadon és elégedetten hagyhasd el egykor e halandó formát, s megtérhess a titokzatos édenbe, és az örök királyságban lakozhass mindörökké! 

45 Ó, JAJ! Ó, JAJ! Ó, VILÁGI VÁGY SZERELMESEI! Mint a villám, oly sebesen suhantatok el a Szeretett mellett, és szívetek a sátáni kedvtelésekre vágyott. Térdet hajtotok hiú képzelgéseitek előtt, és azokat hívjátok igazságnak. A tövis felé fordítjátok szemetek, és azt nevezitek virágnak. Egyetlen tiszta leheletet ki nem lélegeztek, és a világtól való elfordulás szellője sem kél szívetek rétje felől. Szélnek eresztettétek a Szeretett szerető tanácsait, és szívetek táblájáról teljesen kitöröltétek azokat, és mint a mező vadjai ténferegtek és léteztek a szenvedély és vágy legelőin. 

 

46 Ó, ÚTITÁRSAK! Miért hanyagoljátok el a Szeretett említését, és miért maradtok távol az Ő szent jelenlététől? A páratlan sátorházban honol a szépség lényege a dicsőség trónján, mialatt ti hasztalan vitákkal foglaljátok el magatokat. A szentség édes lélegzete árad, és a nagylelkűség lehelete lengedez, ti mégis fájón szomorúak vagytok megfosztván tőle. Jaj nektek, és mindazoknak, kik utatokon járnak, és követik nyomdokaitokat! 

 
47 Ó, VÁGY GYERMEKEI! Tegyétek félre a kérkedés köntösét, és vessétek le a gőg ruházatát! 

 

Ezt nyilatkoztatta ki a láthatatlan tolla a Rubin Tábla harmadik legszentebb sorába írva és feljegyezve:

48 Ó, FELEBARÁTOK! Legyetek elnézőek egymással, és ne ragaszkodjatok az alantas dolgokhoz! Ne büszkélkedjetek a dicsőségetekkel, és ne szégyelljétek a megaláztatást! Szépségemre! Mindent porból teremtettem, és porrá teszek majd ismét. 

 

49 Ó, POR GYERMEKEI! Meséljetek a gazdagoknak a szegények éjféli sóhajairól, nehogy nemtörődömségük a romlás ösvényére vigye őket, és megfossza őket a Gazdagság Fájától! Adni és nagylelkűnek lenni az Én tulajdonságaim; jó annak, aki az Én erényeimmel ékesíti magát. 

 

50 Ó, SZENVEDÉLY LEGLÉNYEGE! Tégy félre minden mohóságot, és keresd a megelégedettséget; mert a mohó mindig nélkülöz, míg a megelégedett mindig szeretetben és dicséretben részesül. 

 

 51 Ó, SZOLGÁLÓLEÁNYOM FIA! Ne légy bánatos a szegénységben, sem elbizakodott a gazdagságban, mert szegénységet gazdagság, és gazdagságot szegénység követ. Ám szegénynek lenni minden tekintetben, kivéve Istent: ez csodálatos adomány; ne becsüld le értékét, mert végül gazdaggá tesz téged, Istenhez vezet, és így érted majd meg az ige jelentését: „Igazából ti vagytok a szegények”, és a szent szavak: „Isten a mindent birtokló”, miként az igaz reggel, bukkannak elő dicsőségesen ragyogva a szerelmes szívének láthatárán, és biztonságban lakoznak majd a gazdagság trónusán. 

52 Ó, HANYAGSÁG ÉS SZENVEDÉLY GYERMEKEI! Tűrtétek, hogy ellenségem házamba lépjen, és elűztétek barátomat, mert valaki más szeretetét zártátok szívetekbe, nem Engem. Figyelmesen hallgassátok a Barát szavait, és forduljatok az Ő édenkertje felé! A világi barátok önös hasznukat keresik, egymás iránti szeretetük látszólagos, míg az igaz Barát mindig is önmagatokért szeretett és szeret benneteket; sőt, hogy titeket vezessen, bizony, számtalan fájdalmat is elszenvedett. Ne legyetek hűtlenek egy ilyen Baráthoz, inkább siessetek Hozzá! Ilyen a hűség és az igazság szavának napcsillaga, mely a minden nevek Ura tollának láthatára fölé emelkedett. Nyissátok ki fületeket, hogy meghallhassátok Isten szavát, Ki a veszélyben Megsegítő, az Önmagától Létező! 

 

53 Ó, TI KIK HALANDÓ GAZDAGSÁGGAL BÜSZKÉLKEDTEK! Tudjátok meg igazán, hogy a vagyon hatalmas korlát a kereső és az ő vágya, a szerelmes és az ő szerelme között. A gazdagok, némelyeket kivéve, semmiképp nem jutnak be az Ő jelenlétének udvarába, sem nem lépnek be a megelégedés és megnyugvás városába. Jó hát annak, ki gazdag ugyan, de gazdagsága nem tartja vissza az örök királyságtól, sem nem fosztja meg a hervadhatatlan birodalomtól. A Legnagyobb Névre! Az ilyen vagyonos ember ragyogása úgy sugározza majd be a menny lakóit, mint ahogy a Föld népének világít a Nap! 

 

54 Ó, FÖLD GAZDAGJAI! Rátok bíztam a köztetek élő szegényeket, óvjátok, aki az Enyém, és ne csak a saját kényelmetekkel törődjetek! 

 

55 Ó, SZENVEDÉLY FIA! Tisztulj meg a gazdagság szennyétől, és tökéletes békével haladj a szegénység birodalmába, hogy a mindentől való elszakadás forrásának kútjából ihasd a halhatatlan élet borát! 

56 Ó, FIAM! Az istentelen társasága erősíti a bánatot, míg az igaz barátsága megtisztítja a rozsdától a szívet. Aki az Istennel való társalgásra vágyik, keresse az Ő szeretteinek társaságát, és aki Isten szavát kívánja hallani, figyelje az Ő választottainak szavát! 

 

57 Ó, POR FIA! Vigyázz! Ne az istentelennel járd utad, és ne keresd barátságát, mert a nnak társasága pokol tüzévé teszi a lélek ragyogását! 

 

58 Ó, SZOLGÁLÓLEÁNYOM FIA! Ha a Szentlélek kegyét keresed, az igazzal barátkozz, hiszen ő ivott az örök élet vizéből, a halhatatlan Pohárnok kezéből, és miként a tiszta hajnal, megébreszti és megvilágosítja a holtak szívét. 

 

59 Ó, HANYAGOK! Ne higgyétek, hogy rejtettek a szív titkai: tudjátok meg bizonyosan, hogy ragyogó betűkkel vésve és nyíltan mutatkoznak meg azok a szent Lény előtt! 

60 Ó, BARÁTOK! Bizony mondom néktek, bármit is titkoltok szívetekben, a napnál világosabb és nyilvánvaló az Énelőttem; ám rejtve a Mi jóindulatunkból és kegyelmünkből maradhat, nem pedig a ti érdemeitek miatt. 

 

61 Ó, EMBER FIA! Irgalmam mérhetetlen óceánjának egy harmatcseppjét hullattam a világ népeire, és mégsem találtam senkit, aki felé fordult volna, minthogy mind elfordult az egység égi borától a tisztátalanság zavaros seprője felé, és megelégedve a halandó kupával, félretolta a halhatatlan szépség kelyhét. Mily hitvány is az, amivel megelégszik! 

 

62 Ó, POR FIA! Ne fordítsd el szemedet a halhatatlan Szeretett páratlan borától, és ne lásd a zavaros és halandó seprőt! Fogadd el az isteni Pohárnok kezéből a halhatatlan élet kelyhét, hogy tiéd lehessen minden bölcsesség, és hogy fölfigyelhess a halhatatlan birodalomból szólító titokzatos hangra! Kiáltsatok fennhangon, ti, kiknek alantas a célja! Miért fordultatok el az Én szent és halhatatlan boromtól az elpárolgó vízért? 

63 Ó, VILÁG NÉPEI! Tudjátok meg bizony, hogy váratlan sorscsapás áll lesben, és súlyos megtorlás vár rátok! Ne gondoljátok, hogy mindaz, amit elkövetettetek, eltöröltetett Énelőttem! Szépségemre! Minden tetteteket krizolittáblákra véste élesen látható betűkkel az Én tollam. 

 

64 Ó, FÖLD ZSARNOKAI! Engedjétek le zsarnokságra emelt kezeteket, mert megfogadtam, hogy nem bocsátom meg senki igazságtalanságát! Ez az Én szövetségem, melyet visszavonhatatlanul rendeltem el az őrzött táblán és zártam le pecsétemmel. 

 

65 Ó, LÁZADÓK! Béketűrésem felbátorított, és elnézésem gondatlanná tett titeket, ilyeténképpen a szenvedély tüzes paripáján veszélyes utaknak vágtatok neki, melyek a romlás felé vezetnek. Azt gondoltátok tán, hogy Én ezzel nem törődöm, avagy nincs tudomásom minderről? 

66 Ó, KIVÁNDORLÓK! A nyelvet, melyet az Én említésemre szántam, ócsárlással be ne piszkoljátok! Ha az én tüze úrrá lesz rajtatok, saját hibáitokra emlékezzetek, és ne teremtményeim hibáira, minthogy saját énjét mindenki jobban ismeri, mint ismer másokat. 

 

67 Ó, ÁBRÁND GYERMEKEI! Tudjátok bizony, hogy amíg a sugárzó hajnal hasad az örök szentség láthatára felett, a sátáni titkok és az éj homályában elkövetett tettek feltáratnak és napvilágra jutnak a világ népei előtt. 

 

68 Ó, PORBÓL SARJADT GYOM! Beszennyezett kezeiddel miért nem saját ruhádat érinted először, és vágytól és szenvedélytől mocskos szívvel miért igyekszel Vélem társalogni, és szent birodalmamba belépni? Távol, mily távol vagy te attól, ami után vágyakozol! 

69 Ó, ÁDÁM GYERMEKEI! A szent szavak és a tiszta és jóságos tettek az égi dicsőség mennyébe emelkednek. Azon igyekezzetek, hogy tetteitek megtisztuljanak az én és a képmutatás porától, és kegyre találjanak a dicsőség udvarában; mivel nemsokára az emberiség próbamívesei az Imádott szent jelenlétében már csakis a tökéletes erényt és a makulátlan tisztaság tetteit fogadják majd el. Íme, ez a bölcsesség és isteni misztérium napcsillaga, amely felragyogott az isteni akarat láthatárán. Áldottak azok, kik felé fordulnak. 

 

70 Ó, VILÁGIASSÁG FIA! Kellemes a lét országa, bárcsak elérhetnél oda; dicsőséges az örökkévalóság tartománya, bárcsak túlemelkednél a halandóság világán; édes a szent elragadtatás, ha iszol a titkok kelyhéből, az égi Ifjú kezéből. Ha eléred ezt az állást, megszabadulsz pusztulástól és haláltól, küszködéstől és bűntől. 

 
71 Ó, BARÁTAIM! Emlékezzetek a szövetségre, melyre Vélem Parán hegyén, Zamán megszentelt földjén léptetek! Az égi seregeket és az örökkévalóság városának lakóit hívtam tanúságul, s most mégsem találok senkit, ki hű lenne a szövetséghez. Bizony, a gőg és lázadás törölte azt ki a szívekből, olyannyira, hogy semmi nyoma sem maradt. Én ezt tudtam, mégis vártam és mit sem szóltam. 

 

72 Ó, SZOLGÁM! Olyan vagy te, mint egy finoman megmunkált kard hüvelyének sötétjébe zárva, melynek értéke rejtve marad a műértő szeme elől. Jöjj ezért hát elő az én és a vágy burkából, hogy értéked felragyogjon, és nyilvánvalóvá váljon az egész világ előtt! 

 

73 Ó, BARÁTOM! Te vagy az Én szentségem égboltjának napcsillaga, ne engedd, hogy a világi szenny ragyogásodat elhomályosítsa! Tépd le a nemtörődömség fátylát, hogy a felhők mögül tündöklőn bukkanhass elő, és mindent az élet öltözékével díszíthess föl! 

74 Ó, ÖNTELTSÉG GYERMEKEI! Múló uralomért hagytátok el az Én hervadhatatlan birodalmamat, és a világ tarka öltözékével ékesítettétek magatokat, s azzal kérkedtek. Szépségemre! Mindenkit a por egyszínű leple alá gyűjtök majd össze, és eltörlöm e különféle színeket azok kivételével, kik az Enyémet választják, és kik megtisztulnak minden színtől. 

 

75 Ó, HANYAGSÁG GYERMEKEI! Ne a halandó uralomhoz vonzódjatok, s ne abban örvendezzetek! Olyanok vagytok, mint a gyanútlan madár, mely teljes magabiztossággal dalol az ágon, míg a vadászó Halál hirtelen porba nem taszítja, és a dallam, a forma és a színek eltűnnek, nyomot sem hagyva. Ezért vigyázzatok hát, ó, vágy rabszolgái! 

 

76 Ó, SZOLGÁLÓLEÁNYOM FIA! Mindeddig szavakkal adatott az útmutatás, de most a tettek beszélnek. Mindenkinek tiszta és szent cselekedeteket kell felmutatnia, mert a szavak mindenkinek egyaránt javai, míg az efféle tettek csak a Mi szeretteink sajátjai. Szívvel és lélekkel azon igyekezzetek hát, hogy tettekkel különböztessétek meg magatokat! Imígyen szól tanácsunk néked e szent és ragyogó táblán. 

77 Ó, IGAZSÁGOSSÁG FIA! Éjnek idején a halhatatlan Lény szépsége megtért a hűség smaragd magaslatáról a Sadratu'l-Muntahához, és olyan keservesen zokogott, hogy az égi seregek és a mennyei birodalmak lakói is feljajdultak siránkozására. Ekkor elhangzott a kérdés: miért e sírás és jajgatás? Ő így felelt: parancs szerint várakozással telve álltam a hűség dombján, mégsem lélegeztem be a hűségnek a föld lakóitól érkező illatát. Majd visszatérésre szólítván megpillantottam: lám, a szentség galambjainak némelyike a föld kutyáinak karmai közt vergődött. Erre a mennyei Hajadon leplezetlenül és ragyogón elősietett titokzatos udvarházából, és nevüket kérdezte, és minden név elhangzott, egyet kivéve. És midőn a sürgetésre annak első betűje kimondatott, a mennyei termek lakói elősiettek dicső hajlékukból. És a második betű kiejtésekor egytől egyig a porba vetették magukat. Abban a pillanatban megszólalt egy hang a legbensőbb szentélyből: „Eddig, és ne tovább!”. Valóban, tanúskodunk arról, amit tettek és most is cselekednek. 

78 Ó, SZOLGÁLÓLEÁNYOM FIA! Kortyolj az irgalmas ajkairól fakadó isteni titkok folyamából, és lásd, miként tárul eléd az isteni Ige hajnalából a bölcsesség napcsillagának leplezetlen ragyogása! A szív tiszta talajába vesd el isteni bölcsességem magvait, s öntözd azokat a bizonyosság vizével, hogy a tudás és bölcsesség jácintjai frissen és zölden hajthassanak ki a szív szent városában! 

 

79 Ó, VÁGY FIA! Meddig szárnyalsz még a vágy birodalmaiban? Azért ajándékoztam néked szárnyakat, hogy a titokzatos szentség birodalmaiba szállhass, nem pedig a sátáni képzelet régióiba. A fésűt is azért adtam néked, hogy elsimíthasd holló fürtjeimet, nem pedig azért, hogy torkomat szaggasd vele. 

 
80 Ó, SZOLGÁIM! Ti vagytok az Én kertem fái; teremjetek hát ép és csodálatos gyümölcsöket, melyek magatoknak és másoknak is hasznára válnak! Ezért kötelező mindenki számára, hogy mesterséggel és hivatással foglalatoskodjon, mert ebben rejlik a gazdagság titka, ó, értő emberek. Mert az eredmény az eszközöktől függ, s így lesz mindent megelégítő számotokra Isten kegyelme. Most és mindörökkön tűzre való a fa, mely gyümölcsöt nem terem. 

 

81 Ó, SZOLGÁM! A legalantasabb emberek azok, kik nem teremnek gyümölcsöt a Földön. Az ilyen ember bizony halottnak számít, sőt, előbbre valók a halottak Isten szemében, mint az ilyen tétlen, érdemtelen lelkek. 

 

82 Ó, SZOLGÁM! A legjobb emberek azok, akik hivatásukkal keresik kenyerüket, s abból tartják fenn magukat és övéiket, szeretetük miatt Isten iránt, Ki minden világok Ura. 

A titokzatos és csodálatos Menyasszony, kit eddig az ige fátyla rejtett, most, Isten kegyelméből és az Ő égi kegyéből oly nyilvánvalóvá lett, akár a Szeretett szépségéből áradó káprázó fény. Tanúságot teszek – ó, barátaim! –, hogy a kegy teljes, az ígéret beteljesült, a bizonyság nyilvánvaló, a tanúság megtétetett. Lássék hát, mi tárul fel törekvéseitek során a világi dolgoktól való elfordulás ösvényén! Ekképp adatott meg az isteni kegy teljességében számotokra, és mindazok számára, kik a mennyben és a földön lakoznak. Minden dicsőség Istené, minden Világok Uráé!

Magyarországi Bahá’í Közösség1053 Budapest, Ferenciek tere 3. II. em. 4Telefon/Fax: (1) 266-4004Email: info@bahai.huSkype: bahai_kozpont
www.bahai.hu