Ruhi 1 könyv idézetei

Az elmélkedés a lélek életén, a Ruhi 1 könyv (harmadik javított kiadás) a bahá'í tanulókörök munkafüzete. A tanulókörök célja a tanácskozás, egymás kölcsönös gazdagítása szellemi témákról kis csoportokban. Bővebb információ: http://www.bahai.hu/tevekenysegek/csoportos-tanulas-az-egyeni-es-tarsadalmi-atalakulasert-tanulokor/

Első fejezet / A Bahá’í Írások megértése:



"A világ jobbulása tiszta és jó cselekedeteken, dicséretreméltó és helyes viselkedésen keresztül érhető el." 1

"Vigyázz, ó Bahá népe, nehogy azok útját kövesd, kiknek tettei különböznek szavaiktól." 2

"Ó, lét fia! Adj számot magadnak minden nap, még mielőtt a számadásra hívnak..." 3

"Mondjátok, ó, felebarátaim! A tettek, és ne a szavak legyenek díszeitek!" 4

"A szent szavak és a tiszta és jóságos tettek az égi dicsőség mennyébe emelkednek." 5

"Az igazmondás minden emberi erény alapja." 6

"Isten összes világában lehetetlen, hogy igazmondás nélkül bármely lélek is előrehaladjon és sikert érjen el." 7

"Díszítsétek nyelveteket, ó emberek, az igazmondással, és ékesítsétek lelketeket az őszinteség díszével." 8

"Szemetek legyen tiszta, kezetek hű, nyelvetek igazat szóló és szívetek megvilágosodott." 9

"Akik Isten frigysátrában lakoznak és az örök dicsőség trónusain ülnek, visszautasítják, bár haljanak éhen, hogy kezüket kinyújtsák és jogtalanul megragadják szomszédjuk tulajdonát, bármilyen gonosz és hitvány legyen is ő. " 10

"A kedvesen szóló nyelv az emberi szív mágnese. Ez a lélek kenyere, ez ruházza fel a szavakat jelentéssel, ez a bölcsesség és megértés fényének forrása..." 11

"Ó, ti, az Úr szerettei! E szent Törvénykorszakban az összetűzés és viszály semmilyen módon meg nem engedtetik. Minden viszálykeltő megfosztja magát Isten kegyelmétől." 12

"E napon mi sem sújthatja jobban az Ügyet, mint viszály és széthúzás, vetélkedés, idegenkedés és közöny Isten szerettei között." 13

"Ne elégedj meg azzal, hogy csak szavakban mutatsz barátságot; izzék szíved szerető kedvességben mindenki iránt, kivel utadon találkozol." 14

"Ha a háború gondolatával találkozol, állítsd azzal szembe a béke erősebb gondolatát. A gyűlölet gondolatát a szeretet sokkal erősebb gondolatával kell megsemmisíteni." 15

"...a kibeszélés a szívnek fényét nyomja el, és kioltja a lélek életét." 16


"Szót se szólj mások bűneiről, míg önmagad is bűnös vagy!" 17

"Ne szólj gonoszat, hogy te se halljál olyat! Ne nagyítsd fel mások hibáit, hogy a tieid se tűnjenek nagynak..." 18
"Ó, lét fia! Hogyan feledkezhetsz meg saját hibáidról, hogy a másokéval törődj? Átkozott Előttem az, ki így cselekszik." 19

Idézetek forrásai:

1.    Bahá'u'lláh, id. Shoghi Effendi: The Advent of Divine Justice (Wilmette: Bahá’í Publishing Trust, 1990), pp.24-25.                  
2.    Bahá’u’lláh, Gyöngyszemek Bahá'u'lláh írásaiból, 139:8
3.    Bahá'u'lláh, Rejtett Szavak, Arab 31.
4.    Uo., Perzsa 5.
5.    Uo., Perzsa 69.
6.    'Abdu'l-Bahá, The Advent of Divine Justice, p.26.
7.    Uo., 26. old.
8.    Bahá’u’lláh, Gyöngyszemek Bahá'u'lláh írásaiból, 136:6
9.    Tablets of Bahá’u’lláh Revealed after the Kitáb-i-Aqdas (Wilmette: Bahá’í Publishing Trust, 1997), p.138.                 
10.    Bahá’u’lláh, Gyöngyszemek Bahá'u'lláh írásaiból, 137:3
11.    Uo., 132:5
12.    'Abdu'l-Bahá, Will and Testament, (Wilmette: Bahá’í Publishing Trust, 1991), p.13.
13.    Bahá’u’lláh, Gyöngyszemek Bahá'u'lláh írásaiból, 5:5
14.    'Abdu'l-Bahá, Paris Talks (London: Bahá’í Publishing Trust, 1995), p.2.
15.    Uo., 19. old.
16.    Bahá’u’lláh, Gyöngyszemek Bahá'u'lláh írásaiból, 125:3
17.    Bahá'u'lláh, Rejtett Szavak, Arab 27.
18.    Uo., Perzsa 44.
19.    Uo., Arab 26.














Második fejezet / Ima:

“... tedd imám tűzzé, mely porrá égeti azon fátylakat, melyek engem a Te szépségedtől elválasztanak, és tedd lámpássá, mely Jelenléted óceánjához vezet engem.” 1


"Nincs semmi édesebb a létezés világában, mint az ima. Az embernek az ima állapotában kell élnie. A legáldottabb állapot az ima és esdeklés állapota. Az ima Istennel való társalgás. A legnagyszerűbb eredmény és a legédesebb állapot nem más, mint az Istennel való társalgás. Lelkiséget, odafigyelést és mennyei érzéseket teremt, új vonzalmakat sző a Királysághoz, és megnyitja a magasabb értelem fogékonyságát." 2

“Úgy zengd, ó, szolgám, az Isten verseit, melyeket kaptál, amint azok zengik, akik közel állnak Hozzá, hogy dallamod édessége lángra lobbantsa saját lelkedet, és magához vonzza minden ember szívét! Aki elszavalja szobája magányában az Isten által kinyilatkoztatott verseket, annak a szavai illatát a Mindenható szertesuhanó angyalai fogják szétszórni, és minden igaz ember szívét megdobogtatják velük. Bár ő először mit sem sejt ennek hatásáról, a kegyelem erénye, amelyben részesült, előbb-utóbb meg kell, hogy változtassa lelkét. Így rendeltettek el Isten Kinyilatkoztatásának misztériumai Annak Akarata által, Aki az erő és bölcsesség Forrása. ” 3

“A legmagasztosabb imában az ember csak Isten szeretetéért imádkozik, és nem azért, mert fél Tőle vagy a pokoltól, vagy mert bőséget és mennyet remél... Ha valaki beleszeret egy másik emberbe, lehetetlen, hogy ne említse annak nevét. Mennyivel nehezebb nem említeni Isten nevét, ha megszerettük Őt... A szellemi ember nem talál semmi másban örömet, csupán az Istenről való megemlékezésben.” 4

“Ha valaki szereti a barátját, nem természetes-e, hogy ezt ki is akarja mondani? Bár tudja, hogy az tisztában van érzéseivel, mégis, nem akarja-e azokat elmondani neki?... Igaz, hogy Isten ismeri minden szív kívánságait; de az ösztönző erő, hogy imádkozzunk, természetes, az ember Isten iránti szeretetéből fakad.” 5

“Ó, Istenem, én Istenem! Ne reményeimet és cselekedeteimet nézd, hanem akaratodat, mely körülöleli az egeket és a földet. Legnagyobb Nevedre, ó, minden népek Ura! Csak arra vágyódtam, mit Te kívántál, és csak azt szeretem, amit Te is szeretsz.” 6

“Tedd imám, ó, Uram, élő vizű forrássá, mely által élhetek, mígcsak uralmad tart, és szólíthatlak világaid mindenikében.” 7

“Túl magasan vagy Te, hogy a közeledben lévők dicsőítése felhatoljon közelséged mennyországába, vagy hogy hű híveid szívének madara elérhessen kapudnak ajtajához. Bizonyságot teszek, hogy magasztosabb vagy Te minden tulajdonságnál és szentebb minden névnél. Nincsen más Isten, csak Te, a Legmagasztosabb, a Mindenek Felett Dicső.” 8

“Ó, fény fia! Felejts el mindent Rajtam kívül, és társalogj az Én szellememmel! Parancsom lényegéből fakad ez, fordulj hát efelé.” 9

“Bízzál Istenben! Mondj le saját akaratodról és ragaszkodj az Övéhez, tedd félre saját vágyaidat és kapaszkodj az Övébe…” 10

“A lélek befolyással bír; az imának lelki hatása van. Ezért imádkozzuk azt, hogy ‘Ó, Isten! Gyógyítsd meg e beteget!’ Isten talán válaszol. Számít az, hogy ki imádkozik? Isten minden szolga imáját meghallgatja, ha azon ima sürgős. Az Ő kegyelme mérhetetlen és végtelen. Válaszol Ő mindenik szolgája imáira. Válaszol Ő ezen növény imájára. A növény rejtetten imádkozza ‘Ó, Isten! Küldj le reám esőt!’ Isten meghallgatja az imát, a növény pedig növekszik. Isten mindenkit meghallgat.” 11

“Szavaljátok Isten verseit minden reggel és estidőben. Ki őket nem szavalja, nem bizonyult hívnek Isten Szövetségéhez és Testámentumához, s aki e Napon elfordul e szent versektől, azok közül való, kik az örökkévalóság óta elfordultak Istentől. Féljétek Istent, ó, szolgáim, mind és egyenként is.” 12

“A mindennapi kötelező imák száma három. A legrövidebb egyetlen versszakból áll, melyet minden huszonnégy órában egyszer kell elmondani délidőben. A középső (ima) naponta háromszor, reggel, délben és este mondandó el. A hosszú imát, mely is a legválasztékosabb a három közül, minden huszonnégy órában egyszer kell elmondani, bármikor, amikor valaki indíttatást érez arra.”

“A hívő a három ima közül teljesen szabadon választhatja bármelyiket, de kötelessége közülük az egyiket elmondania, követvén azon meghatározott utasításokat, melyek azokkal együtt járnak.”

“Ezen napi kötelező imákat, néhány más különleges imával együtt, mint a Gyógyító Ima, vagy a Tábla Ahmedhez, Bahá’u’lláh különleges erővel és jelentőséggel ruházta fel, és így eképpen kell elfogadni, a hívőknek pedig megkérdőjelezhetetlen hittel és bizalommal kell azokat elmondaniuk, hogy rajtuk keresztül sokkal közelebbi kapcsolatba kerüljenek Istennel, s minél jobban azonosuljanak az Ő törvényeivel és parancsolataival.” 13


IDÉZETEK FORRÁSA

1.    Bahá'u'lláh, Bahá'í imák (2007, Budapest), 8. old.

2.    Words of ‘Abdu’l-Bahá cited in Star of the West, vol. VIII, 4. (17 May 1917), p.41.

3.    Bahá'u'lláh, Gyöngyszemek Bahá'u'lláh írásaiból, 136:2

4.    ‘Abdu’l-Bahá, cited in Spiritual Foundations: Prayer, Meditation and the Devotional Attitude, comp. the Research Department of the Universal House of Justice (Wilmette: Bahá'í Publishing Trust, 1980), 35., p.12.

5.    Uo., 34., p.12.

6.    Bahá'u'lláh, Bahá'í imák (2007, Budapest), 9. old.

7.    Uo.,9. old.

8.    Uo.,12. old.

9.    Bahá'u'lláh, Rejtett Szavak, Arab l6.

10.     Selections from the Writings of ‘Abdu’l-Bahá (Wilmette: Bahá'í Publishing Trust, 1997), 38., p.85.

11.    The Promulgation of Universal Peace: Talks Delivered by ‘Abdu’l-Bahá during His Visit to the United States and Canada in 1912 (Wilmette: Bahá'í Publishing Trust, 1995), p.246.

12.    Bahá'u'lláh, A Kitáb-i-Aqdas: A Legszentebb Könyv (2001, Budapest), 149.

13.    Shoghi Effendi, Principles of Bahá'í Administration (London: Bahá'í Publishing Trust, 1973), p.7.






Harmadik fejezet / Élet és halál


“És most pedig, ami kérdésedet illeti az ember lelkéről és annak halál utáni továbbéléséről. Tudd az igazat, hogy a lélek, miután elvált a testtől, tovább fog tökéletesedni, mígnem Isten színe elé jut, olyan formában és állapotban, melyet sem korszakok és évszázadok körforgása, sem e világ változásai és eshetőségei meg nem érinthetnek. Létezni fog, amíg Isten Királysága, uralma, fensége és hatalma létezik. Isten jeleit és tulajdonságait fogja felmutatni, és az Ő szerető kedvességét és bőkezűségét nyilvánítja meg.” 1

„Tudd, hogy minden halló fülnek, ha tiszta és makulátlan, minden időben és     minden irányból figyelnie kell a hangra, mely e szent szavakat szólja: ’Bizony,     mi Istené vagyunk, és Hozzá térünk vissza.’ Az ember fizikai halálának és     visszatértének titkai még nem tárattak fel, s továbbra is olvasatlanok     maradnak. Isten igazságosságára! Ha azok feltáratnának, oly félelmet és     szomorúságot keltenének, hogy egyesek belepusztulnának, míg másokat     akkora boldogság töltene el, hogy a halált kívánnák, és szüntelen     vágyakozással könyörögnének az egy igaz Istenhez – magasztaltassék az Ő     dicsősége –, hogy siettesse végüket.”

    “A halál minden állhatatos hívőnek valóban az élet serlegét kínálja. Örömet ad     és boldogságot hordoz. Az örökélet ajándékával ruház fel.”

    „Ami pedig azokat illeti, kik megízlelték az ember földi életének gyümölcsét,     az egy igaz Isten felismerését – magasztaltassék az Ő dicsősége – túlvilági     életüket Mi képtelenek vagyunk leírni. Ennek ismerete egyedül Istené, minden     világok Uráé.” 2

“Isten célja az ember megteremtésével az volt, és örökké az is marad, hogy képessé tegye őt Teremtője megismerésére és az Ő Jelenlétének elérésére. E legnagyszerűbb szándékról, e legfőbb célról tesz bizonyságot egyértelműen minden mennyei Könyv és Isten által kinyilatkoztatott, szent Írás. Aki felismerte az Isteni vezérlet Hajnalát és belépett szentséges Udvarába, az közel került Istenhez és eljutott az Ő Jelenlétébe, oly Jelenlétbe, mely a valódi Paradicsom, és melynek a legmagasztosabb égi lakhelyek csak szimbólumai. … Aki pedig nem ismerte fel Őt, az a távollét nyomorúságára ítélte önmagát, mi nem más, mint a teljes megsemmisülés, a legmélyebb pokol tüze. Ez lesz a sorsa, még ha látszólag a föld legfenségesebb tisztségeit tölti is be, s a legmagasztosabb trónusán uralkodik is.” 3

“Emberi életének kezdetén az ember embrionális állapotban volt az anyaméh világában. Ott képességeket és adottságokat kapott az emberi létezés valóságához. Az ezen világhoz szükséges erőkkel és képességekkel abban a korlátozott állapotban ruháztatott fel. Ezen világban szüksége volt szemekre; megkapta azok lehetőségét a másikban. Fülekre volt szüksége; megkapta ott azokat felkészülvén és várván az új létezését. Az ezen világban kívánatos képességekben a méh világában részesült…
Ezért aztán ebben a világban fel kell készülnie a túlvilági életre. Azt, mi is a Királyság világában szükségeltetik, itt kell megszereznie. Ahogyan felkészült a méh világában a létezés ezen szférájában szükséges erők megszerzésével, ugyanúgy kell a mennyei létezés nélkülözhetetlen erőire a lehetőség szerint szert tennie ezen világban.” 4

“E Napon az ember minden kötelessége, hogy elnyerje Isten kiáradó kegyelmének ráeső részét. Senki se tekintse hát e rész nagyságát vagy kicsinységét. Egyeseké elférhet egy marokban, másoké egy kupát tölthet meg, míg megint másoké akár egy gallont is kitehet.” 5

“Kérdeztél a lélek természetéről. Tudd bizonyosan, hogy a lélek Isten egyik jele, egy égi gyöngyszem, melynek valóságát a legtanultabb emberek sem tudták felfogni, melynek rejtelmeit a legélesebb elme sem remélheti, hogy megfejtse. A lélek minden teremtett dolgok közül az első, mely Teremtője kiválóságát dicséri, az első, mely Dicsőségét elismeri, Igazságához ragaszkodik, és imádatban meghajol Előtte. Ha hű marad Istenhez, az Ő fényét fogja tükrözni, és végül Ő Hozzá fog visszatérni. Ha azonban Teremtőjéhez való hűségében alábbhagy, akkor énjének és szenvedélyek áldozatává válik, és végül ezek mélyére süllyed.” 6

“Olyanok vagytok, mint a madár, mely hatalmas szárnyai teljes erejével tökéletes és örömteli bizalommal szárnyal az egek végtelenségében, mígnem éhségétől hajtva vágyakozással fordul az alanti föld vize és agyaga felé, és vágyainak hálójában fennakadván, képtelen röptét ismét azon birodalmak felé venni, ahonnan jött. Nem tudván lerázni a bemocskolt szárnyaira nehezedő terhet, e madár, eddig a mennyek lakója, most arra kényszerül, hogy a porban keressen lakhelyet. Ezért, ó szolgáim, ne mocskoljátok be szárnyaitokat az önfejűség és hiú vágyak agyagával, és ne engedjétek, hogy az irigység és gyűlölet pora beszennyezze, nehogy ezek akadályozzák szárnyalásotokat Isteni tudásom egeibe.” 7


“Megteremtvén a világot és mindent, ami benne él és mozog, Isten korlátlan és szuverén Akaratának közvetlen hatása által úgy határozott, hogy az emberre ruházza azt az egyedülálló kitüntetést és képességet, hogy felismerje és szeresse Őt – egy olyan képességet, melyet az egész teremtés kiváltó mozzanatának és elsődleges céljának kell tekinteni. … Minden egyes teremtett dolog legbensőbb valóságára ontotta Nevei egyikének fényét, és megajándékozta Tulajdonságai egyikének dicsőségével. Az ember valóságára azonban összes Nevének és Tulajdonságának ragyogását összpontosította, és Önnön Magának tükrévé tette. Minden teremtett lény közül egyedül az embert választotta ki egy ilyen nagy kegyre, egy ilyen el nem múló jótéteményre.” 8

“Ezen energiák azonban, mellyel az Isteni kegyelem Napcsillaga és a mennyei vezérlet Forrása felruházta az ember valóságát, rejtve szunnyadnak benne, úgy amint a láng a gyertyában, vagy a fénysugár a lámpásban rejlik. Ezen energiák sugárzását elhomályosíthatják a világi vágyak, miként a napfényt is elfedheti a tükröt borító mocsok és por. Sem a gyertya, sem a lámpás nem gyulladhat meg magától segítség nélkül, és a tükör sem szabadulhat meg soha saját erőből a szennyeződéstől. Világos és magától értetődő, hogy amíg nem lobbantják lángra, a lámpa nem fog világítani, és amíg nem tisztítják meg a tükröt, az nem tudja megmutatni a nap képét, sem visszatükrözni annak fényét és dicsőségét.” 9

“Az Időtlen Lény megismerésének ajtaja örökké zárva volt és mindörökké zárva marad az emberek előtt. Egyetlen ember értelme sem fog soha bebocsátást nyerni az Ő szent udvarába. De Kegyelmének zálogául és szerető Kedvességének bizonyítékául kinyilvánította az emberek számára Isteni vezérlete Napcsillagait, Isteni egységének Jelképeit, és elrendelte, hogy e megszentelt Lények felismerése egyenlő légyen Önnön Maga ismeretével. Aki felismeri őket, felismerte Istent. Aki hallgat a hívásukra, Isten Hangjára hallgat, és aki bizonyságot tesz Kinyilatkoztatásuk igazságáról, Maga Isten igazságáról tesz bizonyságot. Aki elfordul tőlük, Istentől fordul el, és aki nem hisz bennük, nem hisz Istenben. Mindegyikük Isten Útjával azonos, mely ezt a világot a magasságbéli birodalmakkal köti össze, és Mindegyikük az Ő Igazságának Lobogója mindenki számára a föld és a menny királyságaiban. Ők Isten Megnyilvánulásai az emberek között, Igazságának bizonyítékai és Dicsőségének jelei.” 10

“Az ember a legfőbb Talizmán. A megfelelő nevelés hiánya azonban megfosztotta attól, mi vele született tulajdona. Egy Isten ajkáról eredő szó életre keltette az embert; egy további szó felismertette vele neveltetésének Forrását; míg egy harmadik biztosította méltóságát és sorsát. A Magasztos Lény így szól: Tekints úgy az emberre, mint egy kincsesbányára, teli felmérhetetlen értékű drágakövekkel. Egyedül a nevelés képes arra, hogy feltáruljanak kincsei és az emberiség javára váljanak. Bárki, aki elgondolkozna azon, amit az Isten szent Akaratának mennyországából leküldött Írások kinyilatkoztattak, készségesen elismerné, hogy céljuk nem más, mint hogy minden ember egy lélekként tekintessék, úgy hogy az ’Istené lészen a Királyság’ feliratú pecsét minden szívbe bevésődjék, és az Isteni bőkezűség, kegyelem és irgalom fénye ragyogja be az egész emberiséget.” 11

„Áldott a lélek, mely halála óráján mentes a világ népeinek hiú képzelgéseitől. Az ilyen lélek Teremtője Akarata szerint él és mozog, és belép a legmagasabb Paradicsomba. Az Ég Szolgálóleányai, a legmagasztosabb helyek lakói gyűlnek köré, és Isten Prófétái és Kiválasztottjai keresik majd társaságát. Velük e lélek szabadon fog társalogni és elbeszéli nékik mindazt, mit el kellett viselnie Isten útján, Ki minden világok Ura.” 12

“A hitetlenek lelkei azonban – erről tanúskodom – utolsó leheletükkel döbbenek rá mind arra a jóra, mit elmulasztottak, és siratni fogják helyzetüket és megalázkodnak Isten előtt. Így folytatják akkor is, miután lelkük elhagyta testüket.” 13

 “Meg kell bocsátania a bűnösnek, és soha ne vesse meg annak alantas sorsát, mert senki sem ismeri a saját végét. Mily gyakran jutott el egy bűnös a hit lényegéhez halálának óráján, és szárnyalt fel a halhatatlan italból kortyolva a magasságbéli Gyülekezethez! És mily gyakran változott meg egy odaadó hívő lelke felemelkedésének óráján annyira, hogy a legmélyebb tűzbe zuhant!” 14

 “Azon misztériumokat, melyekre az ember ebben a földi világban nem figyelmez, a mennyei világban fogja felfedezni, és ott szerez majd tudomást az igazság titkáról; mennyivel jobban fogja hát majd felismerni vagy felfedezni azon embereket, akikkel kapcsolatban állt. Kétségtelenül, azok a szent lelkek, akik tiszta szemmel és belső látással bírnak, a fények királyságában megismertetnek majd minden misztériummal, és azon jótéteményt keresik, hogy tanúbizonyságot tehessenek minden kiváló lélek valóságáról. Sőt, Isten leplezetlen Szépségét is megpillanthatják abban a világban. Hasonlóképpen, meg fogják találni Isten minden korábbi és mostani barátját is a mennyei gyülekezetben.”  15


“Az emberek közötti különbség és különbözőség természetszerűleg feltárul, miután eltávoznak e halandó világból. Ez (a különbözőség) azonban nem a helyre vonatkozik, hanem a lélekre és a lelkiismeretre. Minthogy Isten Királysága mentes az időtől és tértől, az egy másik világ és egy más univerzum. A szent lelkeknek azonban megígértetett a közbenjárás ajándéka. S tudd bizonyosan, hogy az isteni világokban a lelki szerettek (a hívők) fel fogják ismerni egymást, és az egyesülést keresik egymással, csakis a lelki egyesülést. Ilyenképpen a szeretet, melyet egy ember egy másik iránt táplált, nem merül feledésbe a Királyság világában. Hasonlóképpen, nem fogod elfelejteni ott az anyagi világban élt életedet sem.” 16


“Kérdeztél továbbá a lélek állapotáról, miután elvált a testtől. Tudd az igazat, hogy ha az ember lelke Isten útjait járta, akkor biztosan visszatér az Imádott dicsőségébe. Isten igazságosságára! Olyan állapotra jut, melyet toll nem képes leírni, sem nyelv elmondani. A lélek, mely hű maradt Isten Ügyéhez és rendíthetetlenül állt az Ő ösvényén, felemelkedése után olyan erőre tesz szert, mely általa a Mindenható teremtette világok mindegyikének hasznára válik.”  17

“Ó szolgáim, ne bánkódjatok, ha e napokban és ezen a földön Isten kívánságaitokkal ellentétes dolgokat rendelt el és nyilváníttat meg, mert áldott öröm és mennyei gyönyörűség napjai várnak bizonyosan rátok. Szent és szellemileg ragyogó világok tárulnak majd fel szemeitek előtt. Elrendelte Ő számotokra ebben a világban és azután, hogy részesüljetek azok jótéteményeiben, osztozzatok örömeikben és elnyerjétek részeteket azok maradandó kegyelméből. Ezek mindegyikébe kétségkívül el fogtok jutni.” 18


IDÉZETEK FORRÁSA

1.    Bahá'u'lláh, Gyöngyszemek Bahá'u'lláh írásaiból, 81.
2.    Uo., 165:1-3
3.    Uo., 29:1
4.    ‘Abdu’l-Bahá, The Promulgation of Universal Peace: Talks Delivered By ‘Abdu’l-Bahá during His Visit to the United States and Canada in 1912 (Wilmette: Bahá’í Publishing Trust, 1995), pp.225-26.
5.    Bahá'u'lláh, Gyöngyszemek Bahá'u'lláh írásaiból, 5:4
6.    Uo., 82:1
7.    Uo., 153:6
8.    Uo., 27:2
9.    Uo., 27:3
10.    Uo., 21.
11.    Uo., 122.
12.    Uo., 81.
13.    Uo., 86:3
14.    Uo., 125:3
15.    ‘Abdu’l-Bahá, Tablets of Abdu’l-Bahá Abbas (New York: Bahá’í Publishing Committee, 1930), vol.1., p.205.
16.    Uo., pp.205-6.
17.    Bahá'u'lláh, Gyöngyszemek Bahá'u'lláh írásaiból, 82:7
18.    Uo., 153:9