Ruhi 6 könyv idézetei

Ruhi 6-os könyv a bahá'í tanulókörök munkafüzete. A tanulókörök célja a tanácskozás, egymás kölcsönös gazdagítása szellemi témákról kis csoportokban. Bővebb információ: http://www.bahai.hu/tevekenysegek/csoportos-tanulas-az-egyeni-es-tarsadalmi-atalakulasert-tanulokor/

1. A tanítás szellemi természete


„Tanítsátok Isten Ügyét, ó, Bahá népe, – szólít Ő fel mindenkit – mert Isten mindegyikőtöknek előírta, hogy kötelességetek hirdetni Üzenetét, és Ő ezt minden tettek közül a legnagyobb érdeműnek tartja.” (1)

“Ó, Isten szolgálója! Örvendezz az Isteni örömhír által, légy boldog az Isteni illat fuvallatában, és  oly módon ragaszkodj Isten Királyságához, hogy elszakadj a világtól, és lángra lobbantsa szívedben Isten szeretetének tüzét olyannyira, hogy bárki, aki a közeledbe ér, érezze annak melegét. És ha eme állapot elérését kívánod, teljes egészében Isten felé kell fordulnod. Meglehet, hogy oly megvilágosodás száll le reád, amely által Isten illatai messze szétáradnak majd azokban a tartományokban és térségekben, és az útmutatás oly lámpásává leszel, amelyből a tudás fényei sugároznak ki és terjednek mindenüvé azon messzi országokban ás távoli földeken.”  (2)

“Ám remélem, hogy ez a találkozás olyan volt, mint a lámpás kanóca meg a tűz – azaz mihelyst megérintetett, lángra is gyúlt. Várakozva tekintek ezen találkozás eredményei elé, hogy lángra gyúlva lássalak téged, akár egy gyertyát, és égetve magadat az Isten iránti szeretet tüzében, akár egy lepke, a felhőhöz hasonlatosan könnyezve a szeretet és vonzódás nagyszerűségétől, felpezsdülvén, akár egy mező és vidámságba lendülvén, akár egy facsemete hajladozik, az Abhá Paradicsomból fújó szellőtől.”  (3)

“Isten szolgálóleányainak oly állapotig kell eljutniuk, hogy maguktól és segítség nélkül felfogják ezeket a mélyebb jelentéseket, és képesek legyenek minden egyes szó értelmezésére annak teljességében; egy oly állapotig, amelyben szívük legmélyének igazából a bölcsesség forrása tör majd fel és lövell a magasba úgy, mint egy szőkőkút, mely a forrás eredési pontjából szökell fel.”  (4)

“A világban nagy a zűrzavar, és problémái napról-napra egyre égetőbbnek tűnnek. Ezért aztán nem szabad tétlenül ülnünk, különben nem tennénk eleget szent kötelességünknek. Bahá’u’lláh nem azért adta nekünk Tanításait, hogy őrizgessük és rejtegessük azokat saját egyéni kedvtelésünkre és örömünkre. Azért adta nekünk, hogy szájról szájra továbbadjuk, míg az egész világ megismeri azokat, és részesül áldásaikban és felemelő hatásunkban.”  (5)
“Ó, te lámpás, akit lángra lobbantott az Isten iránti szeretet tüze! Valóban, olvastam legutóbbi leveledet, amely tanuságot tett erős szeretetedről, ahogy egész lényed lángra gyúlt Urad, a Hatalmas, a Dicsőített szeretetének tüzétől, és ahogy az Igazság Szelleme áthatotta tagjaidat, idegeidet, ereidet, csontjaidat, véredet és  húsodat, míg kivette kezedből a hatalom gyeplőit, és úgy mozgat, ahogy csak akar, azt mondatja veled, amit akar, és úgy bűvöl el, ahogy akar. Ez történik meg bármelyik szivvel, mely újra feltöltődik Isten szeretetének szellemével. Bizonyosan, csodálatos utakat veszel majd észre, és felfedezed Hatalmas Urad jeleit. ”  (6)

“Mondd: Nekem segíteni nem más, mint az Ügyem tanítása. Olyan téma ez, melyről egész Táblák szólnak. Ez Isten változatlan parancsolata, örök a múltban, örök a jövőben.”  (7)

“Ne csüggedjetek, ó, földnek népei, mikor szépségem napja lenyugszik, és frigysátram mennyországa elrejtezik szemetek elől. Álljatok ki, hogy tovább vigyétek Ügyemet, és magasztaljátok Szavamat az emberek között. Mi véletek vagyunk mindenkor, és erőt adunk néktek az igazság hatalmával.”  (8)

“A Legmagasabb Tolla mindenkinek megparancsolta és kötelezővé tette ez Ügy tanítását. … Isten kétségkívül megmutatja az utat mindenkinek, aki elszakítja magát minden mástól Rajta kívül, és segíti, hogy a bölcsesség és beszéd tiszta vize bőségesen fakadjon és áradjon szívéből.”  (9)

“Isten kötelességül írta elő mindenkinek Ügye tanítását. Aki felemelkedik e feladat teljesítésére, még mielőtt Üzenetét hírdetné, fel kell ékesítenie magát a becsületes és dicséretreméltó jellem díszével, hogy szavai megnyerjék azok szívét, kik fogékonyak hívására.”  (10)

“Ó, ti Isten szerettei! Ne pihenjetek fekhelyeteken, hanem induljatok el, amint felismertétek Uratokat, a Teremtőt, és meghallottátok a dolgokat, melyek megestek Véle, és siessetek segítségére. Oldjátok meg nyelveteket és hirdessétek szüntelenül Ügyét. Jobb lesz ez néktek a múlt és a jövő minden kincsénél, ha azok közül valók vagytok, kik értik ezt az igazságot.”  (11)

“Ha Nékünk úgy tetszene, győzedelmessé tennénk az Ügyet egyetlen Szavunk erejével. Ő, valóban, a Mindenható, a Mindeneknek Parancsoló. Ha Isten szándéka az volna, az égi hatalom erdejéból előtűnne a rettenthetetlen erejű oroszlán, melynek bömbölése a hegyeket megrengető mennydörgéshez hasonlatos. Mivel azonban szerető gondviselésünk mindeneket felülmúl, Mi elrendeltük a teljes győzelem elérését a szavak és beszéd által, hogy szolgálóink mindenütt a világon ez által válhassanak az isteni javak részeseivé. Ez nem más, mint Isten bőkezűségének nekik szánt záloga.”  (12)

“Ha valaki egy általa szeretett embert az iránta érzett szeretet miatt tanít, akkor nem fog olyan valakit tanítani, akit nem szeret; és az nem Istentől való. Ha valaki azért tanít, hogy a megígért jótéteményben részesüljék, akkor ez szintén nem Istentől való. Ha Isten Akaratából tanít, hogy megismerhessék Őt – és csakis ez okból, – akkor tudásban és bölcsességben részesül, és a Szentlélek hatalmával felruházva szavai hatással bírnak majd, és győkeret eresztenek a lelkekben, akik képesek azok befogadására. Az ilyen esetben a tanító haszna a fejlődésben kilencven százalék a hallgatónak jutó tíz százaláknyi nyereséghez képest, mivel olyanná válik Isten hatalma által, mint egy gyümölcsöt termő fa.”  (13)

“Az, amit Isten Magának tartott fenn, az az emberi szívek városai; a kulcsok ezekhez pedig a mai Napon Annak szerettei, Ki a Legfőbb Igazság. Adja Isten, hogy ők mind, egytől-egyig képessé váljanak kinyitni e városok kapuit a Legnagyobb Név hatalmával.”  (14)

“Amit Ő Magának tartott fenn, az az emberi szívek városai, hogy megtisztíthassa azokat minden földi mocsoktól, és így ama Szent Hely közelébe juthassanak, melyet a hűtlenek keze soha be nem szennyezhet. Nyissátok ki, ó emberek, az emberi szív városát szavaitok kulcsával. Így írtuk elő néktek kötelességteket egy előre elrendelt mérték szerint.”  (15)


“Mondd: Ez a lepecsételt és titokzatos Tekercs, Isten megmásíthatatlan Rendeletének tárháza, mely a Szentség Ujjával írott szavakat hordozza az áthatolhatatlan misztérium fátylába burkolva, és most leküldetett az Ő Kegyelme jeléül, Ki a Mindenható, az Időtlen Úr. Benne rendeltük el a föld és a menny minden lakójának sorsát, és írtuk le minden dolgok tudását, az elsőtől az utolsóig.”  (16)

„Az emberek Istenbe vetett hitének életereje minden országban kihúnyófélben van; csupán az Ő hatékony gyógyírja állíthatja valaha is helyre. Az istentelenség rozsdája belemar az emberi társadalom zsigereibe; mi más tudná megtisztítani és új életre kelteni, mint hatalmas Kinyilatkoztatásának Balzsama? Képes-e az ember, ó Hakím, hogy bármely anyag parányi és oszthatatlan részecskékből összetett alkotó elemeiben olyan tökéletes átalakulást érjen el, hogy azt a legtisztább arannyá változtassa? Amilyen zavarba ejtőnek és nehéznek tűnhet ez, Mi arra a sokkal nagyobb feladatra vagyunk felhatalmazva, hogy a sátáni erőt mennyei hatalommá változtassuk. Az ily átalakításra képes Erő felülmúlja magának a Balzsamnak a képességét. Egyedül Isten Szavának a kiváltsága, hogy olyan képességgel rendelkezik, mely egy ilyen nagy és mélyreható változást elő tud idézni.  (17)

„Tudd, továbbá, hogy az Isteni Szó – magasztaltassék az Ő dicsősége – magasabb rendü és messze fölötte áll annak, amit az érzékek fel tudnak fogni, mivel mentes bármiféle tulajdonságtól és anyagtól. Túllépi az ismert elemek korlátait, s felülmúl minden lényeges és ismert anyagot. Minden szótag és hang nélkül nyílváníttatott ki, és nem más, mint Isten Parancsolata, mely áthat minden teremtett dolgot. Soha nem tartatott az vissza a létezés világától. Isten mindent átható kegyelme az, amelyből minden kegyelem fakad. Olyan valóság, mely magasan mindenek fölött áll, ami valaha létezett és létezni fog.”  (18)

„Hogyan tudná akkor egy ily ember méltó módon magasztalni Azt, Kinek ujja egy mozdulatával minden neveket és birodalmukat életre keltett, minden tulajdonságot és uralmukat megteremtett, és Aki, ugyanazon ujj egy másik mozdulatával egyesítette az L, É és T betűket és összekötötte azokat, kinyilvánítván ezáltal azt, mit a Hozzád közelálló kiválasztottaid legmagasabb gondolatai sem képesek felfogni, és amit a legodaadóbb szeretteid legmélyebb bölcsessége sem képes kikutatni.”  (19)

„Minden szó, mely Isten ajkát elhagyja, oly képességgel van felruházva, hogy új életet tud kelteni minden emberi formában, ha azok közül való vagy, kik megértik ez igazságot.”  (20)

„Ó, én barátom! Az Isteni Szó a szavak királya, és átható befolyása felmérhetetlen. Mindig is uralta és továbbra is uralni fogja a létezés birodalmát. A Legfőbb Lény mondja: A Szó a legfőbb kulcs az egész világhoz, minthogy hatása által az emberi szívek ajtajai, melyek valójában a mennyország kapui, nyittatnak ki.”  (21)
„Ez az a nap, amikor beszélni kell. Bahá népére hárul, hogy a legnagyobb türelemmel és béketűréssel igyekezzen a világ népeit a Legnagyobb Látóhatárhoz vezetni. Minden test fennhangon kiált egy lélekért. Mennyei lelkeknek kell, az Isteni Szó lehellete által, életre kelteni a holt testeket egy megújult lélekkel.”  (22)

„A megszentelt lelkeknek el kell tűnődniük és meditálniuk szívükben a tanítási módszereket illetően. A csodálatos mennyei Iratok szövegéből vett részleteket és bekezdéseket kell megtanulniuk különféle témákról, hogy beszédük során, zenghessék az isteni verseket, amikor csak az alkalom megkívánja, minthogy e szent versek a leghatásosabb varázsitalok, a legnagyszerűbb és legerősebb talizmánok. Oly erőteljes a hatásuk, hogy a hallgatónak semmi oka sem marad a habozásra.”  (23)

„A tanítás ideális módja bizonyára az, ha mondandónkat Bahá’u’lláh és a Mester tényleges szavaira való folytonos hivatkozással támasztjuk alá. Ez megmenti az Ügyet az egyéni félreértelmezésektől. Amit ezek az isteni Lámpások mondanak, az az igazság, ezért Ők kell, hogy legyenek állításaink forrásai.”

„Ez azonban nem jelenti azt, hogy korlátozva lennénk a kifejezés szabadságában. Mindig találhatunk arra az igazságra irányuló új megközelítési módokat, vagy elmagyarázhatjuk, hogy azok hogyan befolyásolják életünket és állapotunkat. Minnél mélyrehatóbbak tanulmányozásaink, annál jobban megértjük a tanítások jelentőségét.”  (24)

„Az Ügyben való elmélyülés Bahá’u’lláh és a Mester Írásainak oly alapos olvasását jelenti, amely képessé tesz arra, hogy azt a legtisztább formájában adjuk át másoknak. Sokan vannak, akiknek valamiféle felszínes elgondolásuk van arról, amit az Ügy képvisel. Ezért mindenféle olyan gondolattal együtt mutatják be azt, amely a sajátjuk. Mivel az Ügy még mindig kezdeti szakaszában van, a legnagyobb óvatossággal kell lennünk, nehogy ebbe a hibába essünk, és kárt okozzunk annak a Mozgalomnak, amelyet olyannyira imádunk.”

„Az Ügy tanulmányozásának nincsenek határai. Minél többet olvassuk az Írásokat, annál több igazságot találunk azokban, és annál jobban meglátjuk, hogy korábbi elképzeléseink tévesek voltak.”  (25)

„Ha szeretlek, nem kell állandóan a szeretetemről beszélnem – tudni fogod azt minden szó nélkül. Ugyanakkor, ha nem szeretlek, azt is tudni fogod – és nem hinnéd el nekem, mégha szavakkal ezerszer is elmondanám, hogy szeretlek.”  (26)

: „Ha egy családtagodat vagy felebarátodat szereted, tedd azt a Végtelen Szeretet sugarával. Legyen az Isten iránt és Istenért! Bárkiben is találsz rá az Isteni tulajdonságokra, szeresd azt az embert akár saját családod tagja vagy máséból való. Szórd a határtalan szeretet fényét minden egyes emberre, akivel csak találkozol…” (27)


„Ó, te, a Királyság fia! Minden dolog jótékony, ha Isten szeretetével párosul; szeretete nélkül pedig minden dolog káros, és fátyolként lebeg az ember és a Királyság Ura között. Amikor jelen van az Iránta érzett szeretet, akkor minden keserűség édessé válik, és minden adomány jótékony örömet hoz. Például, a fülnek édes dallam az élet igaz szellemét hozza el az Istenbe szerelmes szívnek, míg bujasággal szennyezi be az érzéki vágyakba elsüllyedt lelket. A tanulás minden egyes ága, egyesülve Isten szeretetével, helyes és dicséretreméltó; szeretetétől megfosztottan azonban a tanulás hiábavaló – bizony, őrületbe kerget az. Mindenfajta tudás, minden tudomány olyan, mint egy fa: ha a gyümölcse Isten szeretete, akkor az egy áldott fa, de ha nem, akkor az a fa nem egyéb, mint egy kiszáradt fadarab, és csupán a tűzre való.”  (28)

„Isten Igazságosságára! Aki e Napon szólásra nyitja ajkát s megemlíti Ura nevét, az Isteni sugallat seregei fognak reászállni a Nevem, a Mindentudó, a Mindenek Felett Bölcs mennyországából. Reá száll a magasságbéli Gyülekezet is, mindegyikük egy tiszta fényű kelyhet a magasba tartva. Így rendeltetett el a Mindenek Felett Dicső, a Leghatalmasabb parancsa által az Isteni Kinyilatkoztatás birodalmában.”  (29)

„Akik elhagyták hazájukat azért, hogy Ügyünket tanítsák, azokat megerősíti a Hű Lélek hatalma. Választott angyalaink csapata kíséri őket a Mindenható, a Mindenek Felett Bölcs parancsa szerint. Mily nagy áldás vár arra, aki elnyerte a kiváltságot, hogy a Mindenhatót szolgálja!”  (30)

„Bizony, Ő megsegít mindenkit, aki Őt segíti és senkit sem felejt el, aki Őt el nem felejti. Erről tanúskodik ez a Tábla, mely Urad, a Mindenek Felett Dicső, a Mindeneknek Parancsoló szerető jóságának ragyogását sugározza szét.”  (31)

„Mondd: Óvakodj, ó Bahá népe, nehogy a föld hatalmasai megfosszanak erőtöktől, vagy a világ urai félelemmel töltsenek el titeket. Helyezzétek bizodalmatokat Istenbe, és bízzátok dolgaitokat az Ő gondjára. Ő bizony, az igazság hatalmával győzedelmessé tesz titeket, s valóban hatalmában áll, hogy azt tegye, amit akar, és Kezében tartja a korlátlan hatalom gyeplőit.”  (32)

„Istenre, Kin kívül nincsen más Isten! Ha bárki kiáll Ügyünk diadaláért, azt Isten győzedelmessé teszi, szövetkezzen össze ellene bár sok tízezer ellenség. És ha az Irántam érzett szeretete még erősebben tör fel, Isten uralomra juttatja őt a föld és mennye minden erői fölött. Emígyen leheltük Mi bele az erő szellemét minden vidékbe.”  (33)

„Segítségedre siet Ő láthatatlan seregeivel, és támogat téged a Mennyei Sokadalomból érkező sugalmazás seregével. Reád bocsátja a magasztos Paradicsom édes illatait, s meglegyint a tiszta fuvallattal, amely a Mennyei Gyülekezet rózsakertjeiből terjeng a magasba. Belé lehelli szívetekbe az élet szellemét, beléptet titeket az üdvösség Bárkájába, s feltárja néktek az Ő egyértelmű bizonyságait és jeleit. Valóban, bőséges e kegy. Valóban, oly győzelem ez, melyet senki nem tagadhat meg.”  (34)

„Ó, ti a Szent Küszöb szolgálói! A Mennyei Gyülekezet diadalmas seregei felálltak és felsorakoztak a magasságbéli birodalmakban, készen állva és arra várva, hogy megsegíthessék és győzelemre vezethessék azt a vitéz lovast, aki magabiztosan vágtat be paripáján a szolgálat küzdőterére. Jó annak a félelmet nem ismerő harcosnak, aki az igaz Tudás hatalmával felfegyverkezve beront a csatatérre, szétveri a tudatlanság hadait, és szétoszlatja a tévelygés seregeit, magasba emeli az Isteni Útmutatás Zászlaját, s megfújja a Győzelmi Harsonát. Az Úr igazságosságára! Dicsőséges diadalt arat ő, s megszerzi az igazi győzelmet.”  (35)






IDÉZETEK


Gleanings from the Writings of Bahá'u'lláh, p.278 (Gyöngyszemek Bahá'u'lláh írásaiból, 128:10), Wilmette: Bahá'í Publishing Trust, 1983

Tablets of Abdul-Baha Abbas, vol.1, p.114 ('Abdu'l-Bahá Táblái) Chicago: Bahá'í Publishing Committee, 1930

Tablets of Abdul-Baha Abbas, vol.2, p.473 ('Abdu'l-Bahá Táblái), Chicago: Bahá'í Publishing Committee, 1930

Selections from the Writings of `Abdu'1-Bahá, no.142, pp. 175-76 (Válogatás 'Abdu'l-Bahá írásaiból) Wilmette: Bahá'í Publishing Trust, 1997

From a letter dated 27 March 1933 written on behalf of Shoghi Effendi (Egy Shoghi Effendi nevében írt 1933. március 27-i levélből)

Tablets of Abdul-Baha Abbas, vol.3, pp.716-17 ('Abdu'l-Bahá Táblái), Chicago: Bahá'í Publishing Committee, 1930

Tablets of Bahá'u'lláh Revealed after the Kitáb-i-Aqdas, p.196 (Bahá'u'lláh Táblái), Wilmette: Bahá'í Publishing Trust, 1988

Bahá'u'lláh, A Kitáb-i-Aqdas: A Legszentebb Könyv, K38.  Budapest 2001

Gleanings from the Writings of Bahá'u'lláh, p.314 (Gyöngyszemek, 144:1)

Ibid, p. 335  (Ua. 158.)

Ibid, p. 330  (Ua. 154:2)

Tablets of Bahá'u'lláh Revealed after the Kitáb-i-Aqdas, pp.197-198

‘Abdu'l-Bahá, cited in Star of the West, vol.III, no.19  (A nyugat csillaga, 1913)

Gleanings from the Writings of Bahá'u'lláh, pp.241-242 (Gyöngyszemek, 115:3)

Ibid, p.304  (Ua. 139:5)

Ibid, pp.281-282  (Ua. 129:6)

Ibid, p.200  (Ua. 99.)

Tablets of Bahá'u'lláh Revealed after the Kitáb-i-Aqdas, pp.140-141

Bahá'u'lláh, Prayers and Meditations, p.303 (Imák és elmélkedések), Wilmette: Bahá'í Publishing Trust, 1987

Gleanings from the Writings of Bahá'u'lláh, p.141 (Gyöngyszemek, 74.)



Tablets of Bahá'u'lláh Revealed after the Kitáb-i-Aqdas, p.173

Bahá'u'lláh, cited in Shoghi Effendi, The Advent of Divine Justice, pp.82-83 (Az isteni igazságosság eljövetele) Wilmette: Bahá' í Publishing Trust, 1990

Tablets of Bahá'u'lláh Revealed after the Kitáb-i-Aqdas, p.200

From a letter dated 16 February 1932 written on behalf of Shoghi Effendi (Egy Shoghi Effendi nevében írt 1932. február 16-i levélből)

From a letter dated 25 April 1926 written on behalf of Shoghi Effendi (Egy Shoghi Effendi nevében írt 1926. április 25-i levélből)

Paris Talks: Addresses given by `Abdu'l-Bahá in Paris in 1911-1912 (Párizsi beszédek), London: Bahá'í Publishing Trust, 1995, p.3

Ibid, p.28

Selections from the Writings of `Abdu'l-Bahá, no.154, p.190

Gleanings from the Writings of Bahá'u'lláh, p.280 (Gyöngyszemek, 129:3)

Ibid, p.334  (Ua. 157:1)

Bahá'u'lláh, cited in The Advent of Divine Justice, p. 76

Ibid, p.82

Bahá'u'lláh, cited in Shoghi Effendi, The World Order of Bahá'u'lláh, p.106 (Bahá'u'lláh Világrendje) Wilmette: Bahá'í Publishing Trust, 1991

Selections from the Writings of `Abdu'l-Bahá, no.157, p.196

Ibid, no.208, pp.276-77



2. A tanító tulajdonságai
és hozzáállása


„A cél ez: A tanár szándéka legyen tiszta, szíve független, lelke vonzalommal teli, gondolata nyugodt, elszántsága szilárd, nemesszívűsége magasztos és Isten iránti szeretetében egy ragyogó fáklya.”  (1)

„… váljatok megszenteltté és tisztuljatok meg e világtól és annak lakóitól; engedjétek szándékaitokat mindenki javára munkálkodni; vágjátok el a földhöz való kötődéseteket, és mint a lélek lényege, váljatok könnyeddé és kifinomulttá. Eztán szilárd elhatározással, tiszta szívvel, örvendező lélekkel és ékesszóló nyelvvel szenteljétek időtöket az isteni alapelvek hirdetésére…”  (2)

„A Mester biztosított bennünket arról, hogy ha elfeledjük önmagunkat, és minden erőnkkel arra törekszünk, hogy a Hitet szolgáljuk és tanítsuk, isteni segítségben részesülünk. A munkát nem mi végezzük el, hanem mi csupán eszközök vagyunk arra a bizonyos időre Ügyének tanítása céljából.”  (3)

„Csupán egyetlen érett, szellemi megértéssel és a Hit mély ismeretével rendelkező lélek is képes arra, hogy egy egész országot lángra lobbantson – ily hatalmas az Ügy ereje, amikor egy tiszta és önzetlen csatornán keresztül munkálkodik.”  (4)

„Emeljétek szíveteket a jelen fölé, és a hit szemével tekintsetek a jövőbe! Ma a magvak elvetése történik, a gabonaszem a földre hull, ám lássátok, eljő majd a nap, amikor dicsőséges fává növekszik, és ágai gyümölcstől roskadoznak. Örvendjetek, és legyetek boldogok, hogy ez a nap felvirradt, próbáljatok ráeszmélni hatalmára, mert az valóban csodálatos! Isten méltósággal koronázott meg benneteket, és szívetekbe ragyogó csillagot helyezett; bizony, annak fénye beragyogja az egész világot!”  (5)

„Így hát mindent el kell követnetek azért, hogy a hit fáklyáját lobogva hordozzátok magatokban, mivel általa bizonyosan útmutatásra, erőre és végül sikerre leltek.” (6)

 „Beszéljetek hát; bátran szólaljatok fel minden összejövetelen. Közvetlenül azelőtt, hogy beszédeteket elkezdenétek, először forduljatok Bahá’u’llá-hoz, és kérjétek a Szentlélek megerősítését, majd nyissátok szólásra ajkatokat, és mondjátok el mindazt, amit a szíveteknek sugalmaz; s tegyétek mindezt a legnagyobb bátorsággal, méltósággal és meggyőződéssel.”  (7)

„A bahá’í tanító legyen magabiztos. Ebben rejlik ereje és sikerének titka. Még ha segítség nélkül vagy is, és bármekkora is körülötted az emberek közönye, hinned kell abban, hogy a Királyság seregei a te oldaladon állnak, és segítségükkel legyőzöd az Isten Ügyével szembenéző sötétség erőit. Így hát légy kitartó, vidám és bizakodó.”  (8)

„A hívek a tanítást minden körülmények között buzgón folytassák, mert az isteni megerősítés ezen múlik. Amennyiben egy bahá’í tartózkodik attól, hogy teljes mértékben, minden erejét összeszedve és odaadással vegye ki részét a tanításból, akkor kétségkívül nem részesül az Abhá Királyság áldásaiban. Jóllehet, ezt a tevékenységet bölcsességgel kell ötvözni – nem olyan bölcsességgel, amely azt várja el az embertől, hogy csöndben maradjon és megfeledkezzen egy ilyen kötelességről, hanem inkább olyannal, amely megköveteli az embertől az isteni türelmet, szeretetet, kedvességet, béketűrést, a jóságos jellemet és szent cselekedeteket.”  (9)

„’Nem minden, amit az ember tud, közölhető, és nem is minden, amit közölni képes, tekinthető időszerűnek, és nem minden időszerű megnyilatkozást tarthatsz megfelelőnek az azt hallgatók befogadóképessége szempontjából.’ Ez a tökéletes bölcsesség, amelyet munkálkodásod során be kell tartanod. Ne feledkezz meg erről, ha minden körülmény közt a tettek embere kívánsz maradni. Először állapítsd meg a kórt, és azonosítsd a betegséget, majd eztán írd fel az orvosságot, hiszen ez a képzett orvos tökéletes gyógymódja.”  (10)

 „Ha valaki közületek képtelen felfogni, vagy vonakodik megérteni egy bizonyos igazságot, beszéljetek vele végtelen kedvességgel és jóakarattal. Segítsétek, hogy meglássa és felismerje az igazságot anélkül, hogy magatokat a legkisebb mértékben is különbnek vagy bölcsebbnek képzelnétek.”  (11)

„Érintkezzetek, ó Bahá népe, minden emberrel a jóakarat és a barátság szellemében. Ha ismertek egy bizonyos igazságot, ha birtokában vagytok egy drágakőnek, amelytől mások meg vannak fosztva, osszátok meg vélük azt a legnagyobb kedvesség és jóindulat nyelvén. Ha az elfogadásra talál, ha betölti szerepét, akkor elértétek célotokat. De ha bárki is elutasítaná azt, úgy hagyjátok őt magára, és könyörögjetek Istenhez, hogy vezesse őt. Óvakodjatok, nehogy barátságtalanul bánjatok vele. A kedvesen szóló nyelv az emberi szív mágnese. Ez a lélek kenyere, ez ruházza fel a szavakat jelentéssel, ez a bölcsesség és megértés fényének forrása.”  (12)


„Ha felkelnek, hogy Ügyemet tanítsák, engedniük kell, hogy a Korlátlan Úr lehelete megélessze őket, és az egész földön terjeszteniük kell ezt nagy elszántsággal, teljesen Őreá irányult elmével, minden dolgoktól független és tökéletesen elszakadt szívvel, s a világtól és hiúságaitól megszabadult lélekkel. Illendő nékik, hogy legjobb útravalónak az Istenbe vetett bizalmat válasszák, és Uruk, a Legmagasztosabb, a Mindenek Felett Dicső szeretetébe öltözzenek. Ha így cselekednek, szavaik hatással lesznek hallgatóikra.”  (13)

„Ők éjt nappallá téve szüntelen munkálkodjanak, nem törődve sem megpróbáltatással, sem bánattal, nem tűrve halasztást erőfeszítéseikben, megpihenést sem keresve, semmibe véve jólétet és kényelmet, és életük valamennyi röpke pillanatát mindentől elszakadva és makulátlanul az isteni illat szétárasztásának és az Isteni szent Szó felmagasztalásának szenteljék.”  (14)

 „Kiálts hangosan, és szólítsd az embereket Őhozzá, Ki minden világok Korlátlan Ura, oly hévvel és buzgalommal, hogy általad minden ember lángra gyúlhasson.”  (15)

„… álljunk ki Ügyének tanítására becsülettel, meggyőződéssel, megértéssel és lendülettel. Legyen ez minden bahá’i elsődleges és legsürgetőbb kötelessége. Tegyük ezt életünk meghatározó szenvedélyévé.”  (16)

„A tanítónak, mikor tanít, neki magának is teljesen lángra kell lobbannia, hogy beszéde, mint a tűz lángja, fejthesse ki hatását, és elégethesse az önzés és a szenvedély fátylát. Szintúgy legyen a legteljesebb mértékben alázatos és szerény, hogy mások tanulhassanak tőle, továbbá teljesen feledkezzen el és tudomást se vegyen saját magáról, hogy a Magasságbéli Gyülekezetek dallamával taníthasson – más-különben tanításának nem lesz hatása.”  (17)

„Ebben a dicső törvénykorszakban az isteni tanításoknak megfelelően senkit sem szabad lekicsinyelnünk és tudatlannak neveznünk mondván, hogy ’ezt te nem tudod, de én igen.’ Inkább tisztelettel kell másokra tekintenünk, és miközben igyekszünk valamit elmagyarázni és bemutatni, úgy beszéljünk, mintha mi magunk is az igazságot keresnénk, azt mondva, hogy ’ezek a dolgok itt vannak előttünk. Vizsgáljuk meg őket, hogy megállapítsuk, vajon hol és milyen formában bukkanhatunk az igazságra.’ A tanító ne úgy tekintsen magára, mint a tanultra, másokra pedig, mint a tudatlanokra. Az ily gondolat gőgöt szül, a gőg pedig nem kedvez a hatás kiváltására. Nem szabad, hogy a tanító bármiféle magasabbrendűséget lásson magában; a legnagyobb kedvességgel, alázattal és szerénységgel kell beszéljen, mert az ilyen beszéd fejti ki hatását és tanítja a lelkeket.”  (18)

„Annak, hogy a tanítás területén még nem sikerült túl sokat elérned, talán az az oka, hogy túlzottan figyeltél saját gyengeségeidre és tehetetlenségedre az Üzenet terjesztésében. Mind Bahá’u’lláh, mind pedig a Mester arra bíztat bennünket újra meg újra, hogy hagyjuk figyelmen kívül saját hiányosságainkat, és vessük teljes bizodalmunkat Istenbe. A segítségünkre fog sietni Ő, csupán fel kell emelkednünk és Isten kegyelmének aktív csatornájává válnunk. Azt hiszed, hogy a tanító téríti és változtatja meg az emberi szíveket? Nem, egészen bizonyosan nem. Ők pusztán tiszta lelkek, akik megteszik az első lépést, majd pedig engedik, hogy Bahá’u’lláh szelleme megindítsa és használja őket. Ha bármelyikük is csak egy másodpercig úgy tekint az elért eredményre, mint saját képességének következményére, akkor a munkája véget ér és hanyatlani kezd. Tulajdonképpen ez az oka annak, hogy oly sok hozzáértő lélek ragyogó szolgálat után hirtelen teljesen tehetetlennek, sőt talán még az Ügy Szelleme által mellőzöttnek is érzi magát, mintha haszontalan lélek volna. A lényeg abban rejlik, hogy mennyire vagyunk készek hagyni Isten akaratát működni rajtunk keresztül.
Így hát ne törődj többé esendőségeddel; bízd magad tökéletesen Istenre; engedd, hogy szíved égjen a vágytól, hogy az Ő küldetését szolgáld és hirdesd az Ő hívását; és meglátod majd, milyen természetesen jő el az ékesszólás és az emberi szívek megváltoztatásának ereje.
„Shoghi Effendi bizonyosan imádkozni fog sikereidért, csak ki kell állnod és belekezdened a tanításba. Valójában már a puszta tény, hogy kiállsz, meghozza majd számodra Isten segítségét és áldásait.”  (19)

„Nem szabad sem provokatívnak, sem henyélőnek lenniük, sem fanatikusnak, sem pedig túlzottan liberálisnak a Hit alapvető és megkülönböztető vonásainak magyarázata során. Legyenek körültekintőek vagy merészek, gyorsan cselekedjenek vagy időzzenek el, közvetett vagy közvetlen módszert használják, legyenek kihívóak vagy békülékenyek, de szigorú összhangban kell lenniük annak a léleknek a szellemi fogékonyságával, akivel kapcsolatba lépnek, legyen az akár nemes ember vagy polgár, északi vagy déli, világi vagy pap, kapitalista vagy szocialista, államférfi vagy herceg, művész vagy pedig koldus. Bahá’u’lláh Üzenetének bemutatásában nem szabad sem habozni, sem pedig tétovázni. Nem szabad lenézőnek lenniük a szegényekkel szemben, sem pedig félénknek a nagyok előtt. Igazságaik magyarázata során nem szabad sem túlhangsúlyozni, sem pedig lefarigcsálni az igazságot, melyet védelmeznek, legyen bár a hallgatójuk akár a királyi családhoz tartozó, akár egyházi előjáró vagy politikus, akár kereskedő vagy az utca embere is. Mindenki számára egyaránt – legyen az magas vagy alacsony rangú, gazdag vagy szegény – fel kell ajánlaniuk nyitott kézzel, sugárzó szívvel, ékesszóló nyelvvel, végtelen türelemmel, megingathatatlan hűséggel, nagy bölcsességgel, rendíthetetlen bátorsággal a Megváltás Kelyhét egy ilyen kritikus órában…”  (22)

„Tartsuk észben azt is, amilyen példát szeretett Mesterünk állított oly tisztán elénk. Bölcs és tapintatos magatartásában, körültekintő és figyelmes a kapcsolatteremtés kezdetén, nagyvonalú és liberális minden nyilvános megnyilatkozásában, elővigyázatos és fokozatos az Ügy alapvető igazságainak feltárásában, szenvedélyes a felhívásban, ám higgadt az érvelésben, magabiztos hangvételében, rendíthetetlen meggyőződésében, méltóságteljes viselkedésében – ezek voltak megkülönböztető sajátosságai Szerettünk nemes előadásának Bahá’u’lláh Ügyéről.”  (23)

„Ami titeket illet, ó, Istennek szerelmesei, tegyétek határozottá lépteitek az Ő Ügyében, oly eltökéltséggel, hogy még az se rázzon meg benneteket, ha a legszörnyűbb csapások érik is a világot. Semmi, semmilyen körülmények között ne zaklasson fel titeket. Legyetek rendíthetetlenül szilárdak, mint a magas hegyek, legyetek az élet láthatárán felderengő csillagok, legyetek fénylő lámpások az egység összejövetelein, legyetek alázatos és szerény lelkek a barátok között, legyetek szeplőtelen szívűek. Legyetek az útmutatás jelképei és a jámborság fényei, a világtól elszakadtak a biztos és erős fogódzóba kapaszkodván, az élet szellemét széltében-hosszában terjesztvén, a megváltás Bárkáján hajózván. Legyetek a nagylelkűség pirkadatai, a létezés misztériumainak hajnalpontjai, helyek, melyeket az ihlet borít fénybe, a tündöklő ragyogás hajnalhelyei, oly lelkek, kiket a Szentlélek tart életben, az Úr szerelmesei, semmihez sem ragaszkodván Rajta kívül, megszenteltek az emberiség jellemvonásaitól, a menny angyalainak tulajdonságaiba öltözvén, hogy megnyerjétek magatoknak minden adományok legmagasabbikát, ezen új időben, eme csodálatos korban.”  (24)

„Aki kiáll közületek, hogy Ura Ügyét tanítsa, mindenek előtt tanítsa saját magát, hogy beszédével megnyerhesse hallgatói szívét. Önmaga tanítása nélkül az ajkáról elhangzó szavak nem fognak hatni a kereső szívére.”  (25)

„Egyetlen és csakis egyetlen dolog fogja sikeresen és egyedül biztosítani e megszentelt Ügy kétségtelen győzelmét, nevezetesen annak mértéke, hogy mennyire tükrözi sokféle vonatkozásában saját belső életünk és egyéni jellemünk a Bahá’u’lláh által hirdetett örökérvényű alapelvek ragyogását.”  (26)

„Aki e Napon felkel, hogy Ügyünket szolgálja, és segítségül hívja a dicséretreméltó jellem és becsületes magatartás seregeit, az ilyen cselekedet hatása bizonyosan érezhető lesz az egész világon.”  (27)

„Cselekedeteitek kiáltsák messze hangzón a világnak, hogy valóban bahá’iok vagytok, mert a tettek azok, amik a világhoz beszélnek, és azok idézik elő az emberiség előrehaladását.
Ha igaz bahá’iok vagyunk, nincs szükség beszédre. Tetteink fognak segíteni a világon, azok terjesztik majd a civilizációt, segítik a tudomány haladását és előidézik a művészetek fejlődését. Tettek nélkül semmit nem lehet elérni az anyagi világban, és puszta szavak nem képesek előmozdítani az ember fejlődését a szellemi Királyságban sem. Nem csupán szép szavakon keresztül tettek szert szentségre Isten választottai, hanem türelmes életük cselekvő szolgálatával hoztak fényt a világba.”  (28)

„Ily időkben Isten barátai kihasználják az alkalmat, megragadják a lehetőséget, előretörnek és elnyerik a jutalmat. Ha a feladatuk a jó magaviseletre és felvilágosításra korlátozódna, semmit nem fognak elérni. Nyíltan kell beszélniük, kifejteniük a bizonyítékokat, világos érveket kell felmutatniuk, megcáfolhatatlan következtetéseket levonniuk, hogy elfogadtasson a Valóság Napja megnyilvánulásának igazsága.”  (29)

„Ne nézd hát képességed mértékét, nézd Bahá’u’lláh határtalan kegyét; mindent átfogó az Ő nagylelkűsége és teljes az Ő kegyelme.”  (30)

„Fordítsd arcodat Isten Királysága felé, és kérd a Szentlélek adományait, beszélj, és megérkeznek a Lélek megerősítései.”  (31)

“Ó, ti Isten szerettei! Ne pihenjetek fekhelyeteken, hanem induljatok el, amint felismertétek Uratokat, a Teremtőt, és meghallottátok a dolgokat, melyek megestek Véle, és siessetek segítségére. Oldjátok meg nyelveteket és hirdessétek szüntelenül Ügyét. Jobb lesz ez néktek a múlt és jövő minden kincsénél, ha azok közül valók vagytok, kik értik az igazságot.”  (32)
 32

„Ha a barátok mindig addig várnának, amíg teljesen alkalmasak lesznek egy adott feladatra, akkor az Ügyért végzett munka szinte megállna! Pedig maga a szolgálatra való törekvés, bármennyire méltatlannak is érzi magát az ember, vonzza Isten áldásait, melyek által alkalmasabbá válik a feladat elvégzésére.”

„Ma oly nagy az emberiség szüksége, hogy hallja az Isteni Üzenetet, hogy a hívőknek bele kell merülniük a munkába – bárhol és bármilyen módon is képesek rá – nem törődve saját hiányosságaikkal, hanem állandóan embertársaik égbekiáltó szükségére gondolva, hogy hallhassanak a Tanításokról vajúdásuk legsötétebb óráján.”  (33)



IDÉZETEK


Tablets of the Divine Plan (Az Isteni Terv Táblái) Wilmette: Bahá'í Publishing Trust, 1993, p.54

Ibid., p.72

From a letter dated 8 November 1956 written on behalf of Shoghi Effendi (Egy Shoghi Effendi nevében írt 1956. november 8-i levélből)

From a letter dated 6 November 1949 written on behalf of Shoghi Effendi (Egy Shoghi Effendi nevében írt 1949. november 6-i levélből)

Paris Talks: Addresses givers by `Abdu'l-Bahá in Paris in 1911-1912 (Párizsi beszédek) London: Bahá'í Publishing Trust, 1995, p.64

From a letter dated 1 September 1933 written on behalf of Shoghi Effendi (Egy Shoghi Effendi nevében írt 1933. szeptember 1-i levélből

Selections from the Writings of 'Abdu'l-Bahá (Válogatás 'Abdu'l-Bahá írásaiból), Wilmette: Bahá'í Publishing Trust, 1997, no. 216, p.282

From a letter dated 30 June 1937 written on behalf of Shoghi Effendi (Egy Shoghi Effendi nevében írt 1937. június 30-i levélből))

Selections from the Writings of 'Abdu'l-Bahá, no. 213, p.81

Ibid., no. 214, pp.281-82

Gleanings from the Writings of Bahá'u'lláh (Gyöngyszemek Bahá'u'lláh írásaiból, 5:3), Wilmette: Bahá'í Publishing Trust, 1983, V, p.8

Ibid., CXXXII, p.289 (Gyöngyszemek 132:5)

Ibid., C, p.201 (Gyöngyszemek 100:1)

Selections from the Writings of 'Abdu'l-Bahá, no. 204, p.263

Gleanings from the Writings of Bahá'u'lláh, CXLII, p.310 (Gyöngyszemek 142:5)

Shoghi Effendi, Bahá'í Administration: Selected Messages 1922-1932 (Bahá'í Igazgatási Rend), Wilmette: Bahá'í Publishing Trust, 1974, p.69

Selections from the Writings of `Abdu'l-Bahá, no. 217, p.282

Ibid., no. 15, pp.33-34

From a letter dated 31 March 1932 written on behalf of Shoghi Effendi (Egy Shoghi Effendi nevében írt 1932. március 31-i levélből)



The Universal House of Justice, Wellspring of Guidance: Messages 1963-1968 (Az Igazságosság Egyetemes Háza, A vezérlet forrása: Üzenetek 1963-1968) Wilmette: Bahá'í Publishing Trust, 1976, p.33

Az Igazság Egyetemes Háza 1974-es Naw Rúz-Üzenetéből. Megjelent: Promoting Entry by Troops (A csoportos csatlakozás elősegítése)

Shoghi Effendi, Cúadel of Faith: Messages to America 1947-1957 (A Hit fellegvára: Üzenetek Amerikához, 1947-1957), Wilmette: Bahá'í Publishing Trust, 1965, pp.25-26

Bahá'í Administration: Selected Messages 1922-1932, pp. 69-70

Selections from the Writings of `Abdu'l-Bahá, no. 199, p.253

Gleanings from the Writings of Bahá'u'lláh, CXXVIII, p.277 (Gyöngyszemek 128:6)

Bahá'í Administration: Selected Messages 1922-1932, p. 66.

Gleanings from the Writings of Bahá'u'lláh, CXXXI, p.287 (Gyöngyszemek 131:4)

Paris Talks: Addresses given by 'Abdu'l-Bahá in Paris in 1911-1912, pp.77-78

Selections from the Writings of `Abdu'l-Bahá, no. 212, p.280

Ibid., no. 153, p.188

Ibid., no. 153, p.188

Gleanings from the Writings of Bahá'u'lláh, CLIV, p.330 (Gyöngyszemek 154:2)

From a letter dated 4 May 1942 written on behalf of Shoghi Effendi (Egy Shoghi Effendi nevében írt 1942. május 4-i levélből)

Howard Colby Ives, Portals to Freedom (A szabadság kapui), Oxford: George Ronald, 1983, p.195

Ibid., pp.39-40

Ibid., p.45

Ibid., p.116

Ibid., p.39


3. A tanítás cselekedete



„A Hit megalapozott terveket követő hirdetését, amely fokozódó mértékben célozza meg a tömegkommunikáció eszközeinek használatát, élénken folytatni kell. Ne feledjük soha, hogy a hirdetés célja az, hogy az egész emberiség előtt ismertté tegyük az új Kinyilatkoztatás tényét és általános célkitűzéseit, ugyanakkor tanítási programok tervezése is szükséges, hogy megerősítsük a társadalom minden rétegéből érkező egyéneket.”  (1)
„A lehetőségeket, amelyeket jelen korunk zűrzavara kínál – minden szomorúságával, amit életre hív, félelmével, amit táplál, kiábrándultságával, amit okoz, tanácstalanságával, amit teremt, ingerültségével, amit felkelt, forrongásával, amit feltüzel, fájdalmával, amit szül, az izgatott kutatás szellemével, amit felébreszt – mindezeket hasonló módon ki kell aknázni a cél érdekében, hogy mindenütt terjesszük Bahá’u’lláh Hite megváltó erejének ismeretét, és hogy új tagokat nyerjünk meg az Ő követőinek egyre gyarapodó seregébe. Egy ily drága lehetőség, a kedvező körülményeknek ily ritka együttállása talán soha nem tér vissza többé.”  (2)


„szerető gondviselésem lámpásai szolgáim között, és irgalmam kulcsai teremtményeimnek.”  (3)

„Akik magukat bahá'ínak jelentik ki, azokat bűvölje el a tanítások szépsége, és érintse meg őket Bahá'u'lláh szeretete. A magukat kijelentőknek nem kell ismerniük a Hit összes bizonyítékát, egész történetét, összes törvényét és alapelvét, de a kijelentés folyamatában amellett, hogy lelkükben lobbanjék fel a hit szikrája, kapjanak alapvető információt a Hit Központi Alakjairól, valamint azon törvények létezéséről, amelyeket követniük kell, és arról az Igazgatási Rendről, amelynek engedelmeskedniük kell.”  (4)

„Amit az Úr elrendelt, mint az egész világ gyógyulásának egyedüli gyógyszerét és leghatalmasabb eszközét, az minden népének egyesítése egy egyetemes Ügyben, egy közös Hitben.”  (5)

„Ó, ember fia! Örömöm telt a teremtésedben, ezért teremtettelek. Szeress, hát te is Engem, hogy neveden szólíthassalak, és megtölthessem lelkedet az élet szellemével.”  (6)

„Ez az a Nap, melyen Isten legnagyszerűbb kegyei kiáradtak az emberekre, a Nap, mikor leghatalmasabb kegyelme minden teremtett dolgot áthatott. Kötelessége hát a világ minden népének, hogy kibéküljenek egymással, és tökéletes egységben és békében lakozzanak Isten gondoskodása és szerető kedvessége Fájának árnyékában.”  (7)

„Bahá’u’lláh megrajzolta az egység körét, elkészítette a tervet minden nép egyesítésére és mindannyiuknak az egyetemes egység sátrának menedéke alá gyűjtésére. Ez az Isteni Bőkezűség műve, és mindannyiunknak szívvel-lélekkel addig kell fáradoznia, amíg az egység megvalósul közöttünk, és ahogy dolgozunk, az erő is úgy adatik majd meg
nekünk.”  (9)

„Emlékezzél meg napjaimról a te napjaidban, és szükségemről és száműzetésemről ebben a távoli tömlöcben. És légy oly állhatatos az Én szeretetemben, hogy szíved sose ingadozzon, még ha az ellenségek kardcsapásai záporoznának is rád, és az egek és a föld is felkelnének ellened.”  (10)
„Az Örök Szépség beleegyezett, hogy láncba verjék, hogy az emberiség megszabadulhasson rabságából; elfogadta, hogy bebörtönözzék ebbe a hatalmas Erődítménybe, hogy az egész világ elnyerhesse az igaz szabadságot. Az utolsó cseppig kiitta Ő a szenvedés serlegét, hogy a föld minden népe maradandó örömben részesüljön és boldogsággal teljen el. Ez a te Urad, a Könyörületes, a Legkegyelmesebb irgalma. Elfogadtuk a megaláztatást, ó ti Isten Egységében hívők, hogy ti felemeltessetek; számos csapást szenvedtünk el, hogy ti viruljatok és jólétben élhessetek. Nézzétek: Őt, Ki azért jött, hogy újjáépítse az egész világot, hogyan kényszerítették azok, akik Isten mellé társakat rendelnek, hogy a legsivárabb városban lakozzék.”  (11)

„Van-e eltávolítója a nehézségeknek Istenen kívül? Mondd: dicséret Istennek! Ő az Isten! Mindenek az Ő szolgái és követik parancsolatait.”  (12)

„Mondd: az Úr ad megelégedést mindeneknek mindenek fölött. A mennyekben vagy a földön nem segíthet más, csak Isten. Valóban, Ő Önmagában a Tudó, a Fenntartó és a Mindenható.”  (13)
„szeretõ gondviselésem lámpásai szolgáim között, és irgalmam kulcsai teremtményeimnek.”  (3)

„Tartsátok meg parancsolataimat az Én szépségem szerelméért.”  (14)
„Tanúságot teszek, ó Istenem, hogy azért teremtettél, hogy megismerjelek és imádjalak Téged. Bizonyságot teszek ebben a pillanatban az én erőtlenségemről és a Te hatalmadról, az én szegénységemről és a Te bőségedről.
    Nincs más Isten, csak Te, a Veszélyben Oltalmazó, az Önmagától Való.”  (15)

Ne halljad a rosszat, és ne lásd a rosszat, ne alázd meg magad sóhajjal, sírással! Gonosz beszéd ne hagyja el ajkad, és te sem hallasz olyat! Ne túlozd mások hibáit, hogy a tieidet se túlozzák! Ne örülj, ha másokat megaláznak, hogy ne lássák a te megaláztatásodat! Így éld életed, mely rövidebb egy tűnő pillanatnál, makulátlan lélekkel, mocsoktalan szívvel, tiszta gondolatokkal, megszentelten, hogy szabadon, boldogan hagyhasd el egykor e halandó keretet, s visszatérhess a titokzatos Édenbe, és az Örök királyságban lakozhass mindörökké.”  (16)

„Ó Szellem fia!
Gazdagnak teremtettelek, miért kényszeríted magad a szegénységbe? Nemessé tettelek, hová alacsonyítod le magad? A tudás lényegéből adtam neked életet, miért keresed a világosságot bárki másnál Rajtam kívül? A szeretet agyagából formáltalak téged, miért, hogy mégis másokkal törődsz? Önmagadba nézz, hogy megtalálhass Engem, ki benned lakozik hatalmasan, erősen és önmagamtól létezőn.”  (17)

„Tehát Isten szeretteinek és az Irgalmas szolgálólányainak szívvel-lélekkel képezniük kell gyermekeiket, és tanítani őket az erény és tökéletesség iskolájában. Nem szabad lankadniuk ez ügyben, nem lehetnek eredménytelenek. Igazából, jobb lenne egy csecsemőnek, ha egyáltalán nem élne, mint hogy tudatlanságban nőjön fel, mert az az ártatlan csöppség, később számtalan hiányossággal súlytottan él majd, felelősen és kérdőre vonva Isten előtt, vádolva és elutasítva az emberek által. Micsoda bűn lenne ez, és micsoda mulasztás!

    Az első kötelessége Isten szeretteinek és az Irgalmas szolgálólányainak ez: minden lehetséges eszközzel törekedniük kell, hogy taníttassák mindkét nemet, fiút és lányt; a lányokat éppúgy, mint a fiúkat; semmiféle különbség, a legcsekélyebb sincsen közöttük. Mindegyik tudatlansága szégyenletes, és elhanyagolásuk mindkét esetben elítélendő. ’Azok, kik tudással rendelkeznek, és azok, akik tudatlanok, egyenlők-e?’”  (18)

„Ó Isten! Üdítsd és vidítsd fel lelkemet! Tisztítsd meg szívemet! Világosítsd meg képességeimet! Minden ügyemet a Te kezedbe helyezem. Te vagy az Irányítóm és Menedékem. Nem leszek többé bánatos és gondterhelt, hanem boldog és vidám. Ó Isten! Nem leszek többé tele félelemmel és aggodalommal. Nem foglalkozom ezentúl az élet kellemetlen dolgaival.
    Ó Isten! Te jobb vagy hozzám, mint én önmagamhoz. Néked szentelem életemet, ó Uram!”                             ’Abdu’l-Bahá  (19)

“Ó, Isten ösvényének vándora! Vedd ki részed Kegyelmének óceánjából, és ne foszd meg magad a dolgoktól, melyek annak mélyén rejlenek. Légy azok közül való, kik részesülnek kincseiből. Ezen óceán egy harmatcseppje, ha ráhullana mindenekre, mik a mennyekben és a földön vannak, elég gazdagságban részesítené őket Isten, a Mindenható, a Mindentudó, a Mindenek Felett Bölcs kegyelméből. A lemondás kezével meríts életadó vizéből, és öntözz meg azzal minden teremtett dolgot, hogy megtisztulhassanak minden ember-alkotta korlátozástól, és eljuthassanak Isten fenséges trónusának, e szent és ragyogó Helynek a közelébe”
Ne bánkódj, ha egyedül kell ezt tenned. Legyen Isten elegendő számodra. Társalogj bensőségesen az Ő Lelkével, és légy hálás. Hirdesd Urad Ügyét mindenkinek a mennyekben és a földön. Ha bárki válaszol hívásodra, fedd fel előtte az Úr, a te Istened bölcsességének gyöngyszemeit, miket az Ő Lelke küldött le rád, és légy a valóban hívők közül való. És ha bárki visszautasítaná ajánlatodat, fordulj el tőle és helyezd minden bizalmadat és reményedet az Úrba, a te Istenedbe, minden világok Urába.”  (20)

„Miután saját indíttatásra elhatározza, hogy meg nem rettenve semmiféle  akadálytól, akár barát akár ellenség, akaratlanul vagy szándékosan állítaná azt útjába, eltökélten kiáll, és válaszol a tanítási felhívásra, fontoljon hát meg gondosan minden egyes megközelítési lehetőséget, amelyet hasznosíthat személyes igyekezete során, hogy megragadja a figyelmét, ébren tartsa az érdeklődését és elmélyítse a hitet azokban, akiket a Hite soraiba szeretne állítani. Vegye számba a lehetőségeket, melyeket életének sajátos körülményei nyújtanak, mérlegelje azok előnyeit, és haladjon okosan és módszeresen hasznosításukkal kitűzött célja elérése felé.”  (21)

„Próbáljon olyan módszereket is kigondolni, amelyek klubokkal, kiállításokkal és társaságokkal, előadásokkal társíthatók, és amelyek témája összhangban áll az Ügy elveivel és tanításaival, mint például az önmegtartóztatás, erkölcs, társadalmi jólét, vallási és faji tolerancia, gazdasági együttműködés, Iszlám és összehasonlító vallástudomány. Vagy igyekezzen részt venni olyan társadalmi, kulturális, jótékonysági, emberbaráti és oktatási szervezetekben és vállalkozásokban, amelyek Hitének sértetlen megőrzése mellett számlálhatatlan útat és módot megnyitnak előtte, hogy általuk nyerje meg fokozatosan azok szimpátiáját, támogatását és végül elkötelezettségét, akikkel érintkezésbe kerül.”  (22)

„Tartsa észben, miközben ilyen kapcsolatokat teremt, a Hite által állandóan vele szemben támasztott követelményeket, nevezetesen hogy megőrizze a Hit méltóságát és rangját, törvényeinek és elveinek sértetlenségét, hogy kimutassa átfogó és egyetemes jellegét, és rettenthetetlenül megvédje sokrétű és alapvető érdekeit. Vegye számításba hallgatói fogékonyságának mértékét, és hozza meg a döntést a közvetlen vagy a közvetett tanítási módszer alkalmasságáról, amely által hatásosabban tudja közvetíteni az Isteni Üzenet életbevágó fontosságát, és meggyőzni a keresőt arról, hogy azokkal kösse össze sorsát, akik azt már elfogadták.”  (23)

    „Emlékezzen ’Abdu’l-Bahá példájára és állandó intelmére, hogy oly kedvességgel forduljon a keresőhöz, és oly mértékben példázza saját életével a tanítások szellemét, amelyet belé plántálni szeretne, hogy az illetőt magától értetődően az ilyen tanításokat megtestesítő Üggyel való azonosulásra késztesse. Eleinte tartózkodjon olyan törvények és rendelkezések hangsúlyozásától, amelyek túl nagy megterhelést gyakorolnának a kereső
éppen csak ébredező hitére, inkább igyekezzen türelemmel, tapintatosan, de határozottan nevelni, amíg hite megerősödik és kijelenti, hogy fenntartás nélkül elfogad bármit, amit Bahá’u’lláh elrendelt.”  (24)

„Amint ezt a fokot elérte, vezesse be e lelket a hívő társak közösségébe, és törekedjen arra, hogy a folytonos testvériességen és a közösség helyi tevékenységében való aktív részvételen keresztül képessebbé tegye őt hozzájárulásában a közösség életének gazdagításához, feladatainak támogatásához, érdekeinek megerősítéséhez, és a saját és a testvérközösségekkel végzett tevékenységeinek összehangolásához.”  (25)

„Ne nyugodjon addig, amíg szellemi gyermekébe olyan mély vágyakozást nem ültetett, mely arra készteti, hogy magától és függetlenül kiálljon energiáit más lelkek megébresztésének szentelni, és hogy kövesse a törvényeket és elveket, melyeket újonnan felvett Hite előír.”  (26)

”Egy új óra köszöntött be szeretett Hitünk történelmében, amely országos, módszeres és szüntelen erőfeszítéseket igényel a tanítás területén, képessé téve általuk ezen erők olyan csatornákba terelését, amelyek emelik Hitünk dicsőségét és intézményeinek becsületét.”  (27)
„Egy módszeres, gondosan kidolgozott, és jól megalapozott tervet kell kidolgozni, azt erővel telten végrehajtani és folyamatosan bővíteni.”  (28)

„Mindenek előtt Bahá’u’lláh gyógyító Üzenetére, a második bahá'í évszázad nyitó éveiben egy már megfelelően működő Igazgatási Rend segítségével – melynek ágai elérték már a nyugati félteke mind a négy szögletét –,  élénken és módszeresen kell felhívni a tömegek figyelmét, szomorúságuk, nyomorúságuk és zavarodottságuk órájában.”  (29)

„A tanítási munka, lettlégyen az a Hit intézményei által szervezett, avagy egyéni kezdeményezés gyümölcse, aktívan kell tovább haladjon, hogy egyre növekvő számú hívő legyen mind több országot vezetve el a csoportos csatlakozás fokára és végső soron a tömeges áttéréshez.”  (30)

„A közösség előtt álló közvetlen kihívásokra adott bármiféle hatékony válaszhoz az alábbi, a hívőkre és a Helyi Szellemi Tanácsokra vonatkozó feltételek megléte szükséges: egyrészt az Ügy tanítására és a Hit céljainak és kívánalmainak mélyebb megértésére ösztönző kezdeményezőkészség, amely az egyén kötelessége és kiváltsága. Az ilyen kezdeményezőkészség gyakorlásával párhuzamos szükséges továbbá, hogy az egyén részt vegyen kollektív erőfeszítésekben, mint például közösségi rendezvényeken és projektekben. Másrészt a Helyi Szellemi Tanácsoknak a szerepe, hogy az egyénektől érkező kezdeményezéseknek a lehető legjobb fogadtatását biztosítsa, bátorítsa és befogadja; és emellett ott van a Tanács abbéli felelőssége is, hogy olyan terveket dolgozzon ki, amelyek a közösség egyes tagjainak képességeit és adottságait felhasználja vagy támogassa, olyanokat, amelyek bevonják a híveket a közös cselekvésbe, úgy mint a tanítás, a fejlesztési projektek, az intézeti és egyéb csoportos tevékenységek.”  (31)

„A közösségi tanítási tevékenységek és a jól irányzott hosszú távú tanítási projektek módszerességgel történő megközelítése gyümölcsözőbbnek bizonyult és számos országban észlelhetőbb volt, mint korábban bármikor.”  (32)

„Mikor az emberiség tömegei megébrednek és belépnek Isten Hitébe, egy új folyamat lendül mozgásba, és megkezdődik egy új civilizáció felnövekvése. Nézzétek csak a kereszténység és az iszlám felemelkedését. Ezek a tömegek a közkatonák, akik saját hagyományaikba vannak beágyazódva, de fogékonyak az új Isteni Szó iránt, melynek, ha szívükből válaszolnak rá, annyira a hatása alá kerülnek, hogy átalakítják mindazokat, akik kapcsolatba kerülnek velük.

Isten kívánalmai különböznek az emberi mércétől. Az emberi mércék szerint egy ügy értékét és nagyságát az határozza meg, hogy hány kiemelkedő, híres és magas állású személyiség fogadta el azt. De, Bahá'u'lláh szavai szerint: "A szólítás és Üzenet, melyet átadtunk, soha nem azt célozta, hogy csak egy ország vagy egyetlen nép körébe jusson el vagy részesüljön áldásaiból. Az emberiség annak teljességében kell szilárdan ragaszkodjon ahhoz, ami számára kinyilatkoztatásra került és megengedtetett." És emígyen: "Minden lelket felruházott Ő azzal a képességgel, hogy felismerje Isten jeleit. Miként tudta volna máskülönben beteljesíteni az embereknek adott bizonyságtételét, ha azok közül való vagy, kik teljes szívvel megfontolják Ügyét." Azokban az országokban, ahol a tömegek tanítása sikeres volt, a bahá'iok a falusi területeknek ugyanannyi időt és erőfeszítést szenteltek, mint korábban a kisebb vagy nagyobb városokban tették azt. Az eredmények azt jelzik, hogy mennyire kevéssé bölcs a népesség csupán egyetlen szeletére koncentrálni. Ezért hát minden Országos Szellemi Tanácsnak úgy kell elosztania erőforrásait és összehangolnia erőfeszítéseit, hogy Isten Hitét ne csak azoknak tanítsák, akik könnyen elérhetők, hanem a társadalom minden részének, akármilyen távol is legyenek ők.

A világ egyszerű embereinek – és ők alkotják a népesség nagy többségét – ugyanolyan joga van megismerni Isten Ügyét, mint másoknak. Mikor a barátok Isten Szavát tanítják, ügyeljenek arra, hogy az Üzenetet ugyanazzal az egyszerűséggel adják tovább, miként az Tanításainkban kinyilvánításra került. Az emberekkel való kapcsolatukban mutassanak valódi és isteni szeretetet. A tanulatlan lélek szíve rendkívül érzékeny; azonnal megérzi az úttörőben vagy a tanítóban az előítélet mégoly kicsi nyomát is.

Mikor a tömegek között tanítanak, a barátok gondosan figyeljenek oda, hogy az új hívek megnyeréséhez ne hangsúlyozzák a Hit karitatív vagy emberbaráti vonásait. A tapasztalat azt mutatja, hogy mikor azoknak az embereknek, akiket tanítanak, létesítményeket, mint pl. iskolákat, gyógyszertárakat, kórházakat, vagy akár ruhát és ételt ajánlanak fel, abból számos probléma adódik. Az alapvető indíték mindig az ember Isten Üzenetére adott válasza kell legyen, és az Ő Küldöttének felismerése. Akik magukat bahá'ínak jelentik ki, azokat bűvölje el a Tanítások szépsége, és érintse meg őket Bahá'u'lláh szeretete. A magukat kijelentőknek nem kell ismerniük a Hit összes bizonyítékát, egész történetét, összes törvényét és alapelvét, de a kijelentés folyamatában amellett, hogy lelkükben lobot vet a hit szikrája, kapjanak alapvető információt a Hit Központi Alakjairól, valamint azon törvények létezéséről, amelyeket követniük kell, és arról az igazgatási rendről, amelynek engedelmeskedniük kell.

Miután kijelentették magukat, az új hívőket nem szabad magukra hagyni. Levelezésen, látogatók küldésén, konferenciákon és képzési tanfolyamokon keresztül kell ezeket a barátokat türelmesen erősíteni és szerető szívvel segíteni, hogy érett bahá'iokká fejlődjenek. A szeretett Védnök, mikor a Bahá'í Tanácsok kötelességeiről beszélt a magukat újonnan kijelentett hívőkkel kapcsolatban, így írt: "...türelmükkel, szeretetükkel, tapintatukkal és bölcsességükkel minden egyes Tanács tagjai törekedjenek arra, hogy az újonnan belépőt felvétele után elvezessék a bahá'í érettségbe, és fokozatosan megnyerjék annak, hogy fenntartások nélkül fogadja el mindazt, ami a Tanításokban elrendeltetett."”  (33)

„Most van itt az ideje, Ó, ti, az Úr szerettei, a lelkes igyekezetnek. Küzdjetek és igyekezzetek. És mivel az Örök Szépség a vértanúság mezején állt védtelenül nappal és éjszaka, dolgozzunk mi is keményen, és halljuk meg és fontolgassuk alaposan Isten tanácsait; dobjuk el életünket, és mondjunk le rövid és megszámláltatott napjainkról. Fordítsuk el pillantásunkat e világ változatos megformálódásainak üres képzelgéseitől, és szolgáljuk helyettük ezt a kimagasló célt, ezt a nagyszerű tervet. Ne vágjuk ki saját ábrándjaink miatt e fát, amelyet a mennyei kegyelem keze ültetett; ne takarjuk el tévhiteink, önös érdekeink sötét felhőivel a dicsőséget, amely az Abhá Birodalomból sugárzik elő. Ne legyünk gátak, melyek elzárják a Mindenható Isten hullámzó óceánját. Ne akadályozzuk meg, hogy a Mindenek Felett Dicsőséges Szépség kertjéből fúvó tiszta, édes illatok messze szálljanak. Az újraegyesülés ezen napján ne zárjuk el a magasból alápatakzó áldások tavaszi záporát. Ne hagyjuk, hogy az Igazság Napjának ragyogása bármikor is elhomályosodjék és eltűnjék. Ezek Isten intései, miként azok Szent Könyveiben, Irataiban, Tábláiban leirattak, hogy kihírdesse az Ő tanácsait az őszintéknek.

    Dicsőség légyen véled, és Isten irgalma, és Isten áldásai.”  (34)

„Tartsd tekintetedet Isten e növekvő és küszködő Hitének hatalmas lehetőségein, megszámlálhatatlan áldásain, rendíthetetlen szellemiségén, és ne engedd, hogy a jelen kicsinyes vitái és elkerülhetetlen összekülönbözései elhomályosítsák szemedben azon ragyogó dicsőséget, amelyet az Ügy jövője tartogat állhatatos és vakmerő támogatói számára.”  (35)

„Ha bármi nézeteltérés támadna köztetek, lássatok meg Engem ott állva szemetek előtt, és nézzétek el egymás hibáit az Én nevemért, valamint az Én nyilvánvaló és ragyogó Ügyem iránti szeretetetek jeléül. Szeretnénk látni titeket, amint mindenkor szeretetben és megértésben érintkeztek Jókedvem paradicsomában, és szeretném tetteitekből a barátság és az egység, a szerető kedvesség és a testvériség illatát belélegezni. Emígyen tanácsolja néktek a Mindentudó, a Hűséges. Mi mindig veletek leszünk; ha érezzük köztetek a testvériség illatát, szívünk bizonyosan örvendezni fog, mert Minket más meg nem elégíthet. Tanúságot tesz erről minden igazán értő ember.”  (36)

„Kövessétek 'Abdu'l-Bahá lépéseinek nyomát és az Abhá Szépség ösvényét, minden pillanatban életetek feláldozása után vágyakozván. Ragyogjatok, mint a nap-csillag, fáradhatatlanok legyetek, mint a tenger; mint akár a menny felhői, záporoztassátok alá életeteket a mezőkre és a hegyekre, és miként az áprilisi szél, fújjatok át frissességet azon emberi fákon, és borítsátok őket virágzásba.”  (37)

„Azaz, az embernek meg kell semmisülnie Istenben. El kell felejtenie saját önző helyzetét, hogy felemelkedhessen az áldozat állapotába. Ez oly mértéket kell öltsön, hogy amikor alszik, ne legyen az élvezetből, hanem a test pihentetésére azon okból, hogy helyesebben cselekedhessen, jobban beszélhessen, szebben magyarázhasson, hogy szolgálhassa Isten szolgáit, és bizonyságot tehessen az igazságokról. Ha ébren marad, keresse, miként lehet odafigyelő, miként szolgálhatja Isten Ügyét és áldozhatja fel saját állását az Isteniekért. Ha eljut ezen állapotba, a Szentlélek megerősítése bizonyosan eléri majd, és az ember ezen erő birtokában ellenállhat mindazoknak, akik a földön lakoznak.”  (38)

„Remélem a Magasztos, a lelkek Megébresztőjének bőkezűségétől, hogy nem nyugszol egy pillanatig sem, hanem állandóan lüktetsz, mintha egy ér lüktetne a világ testében, hogy az élet szellemét áramoltassad a lelkekbe, és engedd, hogy az emberek a Királyság csúcsaira szárnyaljanak fel.”  (39)

„Ők éjt nappallá téve szüntelen munkálkodjanak, nem törődve sem megpróbáltatással, sem bánattal, nem tűrve halasztást erőfeszítéseikben, megpihenést nem keresve, semmibe véve jólétet és kényelmet, és életük valamennyi múló pillanatát mindentől elszakadva és makulátlanul az isteni illat szétárasztásának és az Isteni szent Szó felmagasztalásának szenteljék. Arcuk mennyei örömöt sugárzik, és szívüket öröm tölti majd el. Lelkük ihletet kap, míg alapzatuk szilárdan áll. Szóródjanak ők szét a világban, és utazzák be valalmennyi térséget. Hallassák hangjukat minden gyűlésen, és szolgáljanak díszéül és keltsenek új életre minden összejövetelt. Beszéljenek mindegyik nyelven, és fejtsenek meg minden rejtett jelentést. Fedjék fel a Királyság misztériumait, és mutassák fel mindenkinek Isten jeleit. Fényesen égjenek akár egy gyertya minden gyülés szívében, és ragyogjanak fel akár egy csillag minden látóhatáron. Szíveik kertjéből fújdogáló lágy szellők illatosítsák és ébresszék meg az emberek lelkét, és elméjük felismerései záporként élesszék újjá a világ népeit és nemzeteit.”  (40)

„Ó, Uram! Egy törött szárnyú madár vagyok, és a Te határtalan teredben vágyódom szárnyalni. Miként lenne ez lehetséges számomra, hacsak nem a Te gondviseléseden, kegyelmeden, megerősítéseden és segedelmeden keresztül.”  (41)

„Általa esedezem Hozzád, Ki a Te Kinyilatkoztatásod Kútfeje és jeleid Hajnala, tedd az én szívem szereteted és a Reád való emlékezés tárházává. Majd kösd azt össze leghatalmasabb Óceánoddal, hogy bölcsességed élővizei, valamint dicsőítésed és dicséreted kristálypatakjai áradhassanak belőle.”  (42)

„Könyörgöm Hozzád, ó, Te, a lét Királya és a látható és láthatatlan Védelmezője, tégy mindenkit, ki kiáll, hogy szolgálja a Te Ügyedet olybá, mint a tenger, melyet a Te vágyad mozgat, olyanná, aki a Te Szent Fád tüzében lángol a Te akaratod mennyországának láthatáráról sugárzván elő.”  (43)

„Ó, Istenem! Segítsd szolgádat, hogy felemelhesse Szavadat, visszautasíthasson mindent, mely hiábavaló és hamis, megláttathassa az igazságot, messze földön terjeszthesse szent verseidet, felfedhesse a ragyogásokat, és általa felragyoghasson a hajnalpír az igazak szívében.”  (44)

„Ó, Isten, Ó, Isten! Látod gyengeségemet, szerénységemet és alázatomat teremtményeid előtt; mégis, bízom Benned, és kiállok a Te tanításaid előmozdítására erős szolgáid között a Te hatalmadban és erődben bizakodván.”  (45)

„Ó, Istenem! Ó, Istenem! Látsz engem szerénységemben és gyengeségemben, a legnagyobb feladattal foglalatoskodván, eltökélten, hogy felmutasam a Te szavad a tömegek között, és hogy tanításaid terjesszem népeid körében. Miként sikerülhetne ez nekem, ha Te nem támogatsz engem a Szentlélek leheletével, nem segítesz győzelemre a Te dicsőséges királyságod seregeivel, és nem záporoztatod alá megerősítéseidet, melyek egyedül változtathatnak át egy szúnyogot sassá, egy vízcseppet folyókká és tengerekké, és egy atomot fénnyé és napokká?”  (46)

„Ó, Uram! Gyenge vagyok, erősíts meg engem hatalmaddal és erőddel. Botladozik nyelvem, hagyd, hogy megemlékezhessem Rólad és dicsérhesselek Téged. Alantas vagyok, tisztelj meg azzal, hogy bebocsátasz a Te királyságodba. Távol vagyok, hadd közeledhessek a Te irgalmad küszöbéhez.”  (47)

„Ó, Uram! Ha a Szentlélek lehelete erősíti meg a teremtmények leggyengébbjét, eléri ő mindazt, amire csak törekszik, és mindent birtokolni fog, amit csak kíván.”  (48)

„Ó, Uram! Mutass fel országaidban alázatos és engedelmes szolgákat, arcukon a vezérlet fényének ragyogásával, a világtól elfordulván, a Te Nevedet magasztalva, a Te dicséretedet zengve, és szétárasztva a Te szentséged illatát az emberiség között.”  (49)

„Ó, Isten, én Istenem! Segítsd bizalmas szolgáidat, hogy szerető és kedves szívet nyerhessenek. Hadd terjesszék a föld minden népe között a Magasságbéli Gyülekezettől alászálló útmutatás fényét.”  (50)

„Valóban, szomjaznak a Te szerelmeseid, ó, Uram; vezéreld őket a bőség és kegyelem forrásához. Valóban, éheznek ők; küldd le nékik a Te mennyei asztalod. Valóban, mezítelenek ők; öltöztesd őket a tanulás és tudás ruházatába.”  (51)

„Ó, összehasonlíthatatlan Isten! Ó, Te, a Királyság Ura! Ezek a lelkek a Te mennyei sereged. Segítsd meg őket, és a Magasságbéli Gyülekezet rendjeivel vidd őket győzelemre, hogy mindegyikükbe egy hadsereg ereje költözzön, és meghódíthassák ezen országokat Isten szeretetével és a mennyei tanítások fényével.”  (52)

„A csatlakozások számának növekedésével nyilvánvalóvá vált, hogy az ilyen eseti képzési tanfolyamok, valamint a közösségek informális tevékenységei, bár fontosak, még sem elégségesek az emberi erőforrások fejlesztésének eszközeként, mert az Ügy aktív támogatóinak csak viszonylag kis csoportját eredményezték. Ezek a hívők, bármennyire is elkötelezettek, bármennyire is hajlandóak áldozatokat hozni, nem tudnak születőben lévő helyi közösségek százainak, hát még ezreinek az igényeivel foglalkozni. A bahá'í intézményeknek rendszeres figyelmet kell fordítaniuk a jelentős számú hívő képzésére és támogatására, hogy Isten-adta képességeik és adottságaik szerint szolgálják az Ügyet.

Az emberi erőforrások nagymértékű fejlesztése kívánatossá teszi, hogy az intézetek felállítását új fényben vegyük szemügyre. Számos régióban vált sürgetővé intézeteket felállítása, úgy mint azon szervezeti struktúráké, amelyek célja a rendszeres képzés. Az ilyen képzés célja a hívek mind nagyobb csoportjainak azon szellemi betekintéssel, tudással és képességekkel történő ellátása, amelyek a felgyorsult növekedésből és megszilárdításból fakadó számos feladat megoldásához szükségesek, beleértve nagyszámú ember tanítását és elmélyítését is – felnőttekét, fiatalokét és gyermekekét. Ezt a célt a legkielégítőbb módon elérni jól szervezett, formális programokon keresztül lehet, amelyek megfelelően felvázolt tanterveket követő kurzusokból állnak.”  (53)

„Ezekre a nagymérvű növekedést mutató területekre összpontosító tervek szükségszerűen arra fognak törekedni, hogy jelentős számú hívet mozgósítsanak minden egyes népesség körében nem csak azért, hogy szorgalmasan dolgozzanak saját helyi közösségeikben, hanem azért is, hogy rövid és hosszú távú úttörőként és utazó tanítóként szolgáljanak más helységekben. A képzési programok, melyek tekintetében számos közösségetek már jelentős tapasztalattal rendelkezik, igen hatásos eszközül szolgálnak az ilyen óriási mérvű mozgósítás megvalósításában. Arra szólítunk benneteket tehát, hogy támogassátok országaitokban a képzési intézetek munkáját, a tapasztaltabbak idejükből nagylelkűen áldozva tanárokként, hogy széles körben és rendszeresen lehessen tanfolyamokat felajánlani. Amint ezen programokon keresztül új tudásra és képességekre tesztek szert, a tanultakat lelkesen és buzgón tudjátok majd átültetni a gyakorlatba, és ki tudtok majd állni, hogy felvállaljátok azon sokrétű felelősséget, amelyet a felgyorsult növekedés és megszilárdulás követel meg.”  (54)

IDÉZETEK

Az Igazságosság Egyetemes Háza 1974-es Naw-Rúz üzenetéből, megjelent: Teaching the Bahá'í Faith, Compilations and a Statement Prepared by the Research Department of the Universal House ofJustice (A bahá'í hit tanítása)

Shoghi Effendi, The Advent of Divine Justice (Az isteni igazságosság eljövetele), Wilmette: Bahá'í Publishing Trust, 1990, p.48

Bahá'u'lláh, A Kitáb-i-Aqdas: A Legszentebb Könyv, K3. Budapest, 2001

The Universal House of Justice, Wellspring of Guidance: Messages 1963-1968 1968 (Az Igazságosság Egyetemes Háza: A vezérlet forrása - Üzenetek, 1963-1968), Wilmette: Bahá'í Publishing Trust, 1976), p. 32.

Gleanings from the Writings of Bahá'u'lláh (Gyöngyszemek Bahá'u'lláh írásaiból, 120:3), Wilmette: Bahá'í Publishing Trust, 1983, CXX, p.255

Bahá'u'lláh, Rejtett szavak, arab 4. Budapest, 1991

Gleanings from the Writings of Bahá'u'lláh (Gyöngyszemek, 4:1), IV, p.6

Bhagavad Gita 4:7-8.

Paris Talks: Addresses given by `Abdu'l-Bahá in Paris in I911-1912 (Párizsi beszédek:), London: Bahá'í Publishing Trust, 1995, p.46.

Bahá'u'lláh, Tábla Ahmedhez, megjelent: Bahá’í imák, 129.o. Budapest, 2007

Gleanings from the Writings of Bahá'u'lláh (Gyöngyszemek, 45), XLV, pp.99-100

A Báb, Bahá'í imák, 104.o.

Ua., 104.o.

Bahá'u'lláh, A Kitáb-i-Aqdas: A Legszentebb Könyv, K4

Bahá'u'lláh, Bahá'í imák, 4.o.

Bahá'u'lláh, Rejtett szavak, perzsa 44.

Ua., arab 13.

Tablets of Abdu'I-Baha Abbas ('Abdu'l-Bahá Abbas Táblái), Chicago: Bahá'í Publishing Committee, 1930, vol.3, pp.579-80

`Abdu'I-Bahá, Bahá'í imák, 71.o.

Gleanings from the Writings of Bahá'u'lláh (Gyöngyszemek, 129:1-2), CXXIX, pp.279-280

Shoghi Effendi, The Advent of Divine Justice (Az isteni igazságosság eljövetele), p.51

Ibid., p.51

Ibid., pp.51-52

Ibid., p.52

Ibid., p.52

Ibid., p.52

Shoghi Effendi, Messages to Arnerica: Selected Letters and Cablegrams Addressed to the Bahá'ís of North America, 1932-1946 (Üzenetek Amerikához), Wilmette: Bahá'í Publishing Committee, 1947, pp.5-6

Ibid., p.7

Ibid., p.79

Az Igazságosság Egyetemes Háza 1979-es Ridván-üzenetéből, megjelent: Prornoting Entry by Troops (A csoportos csatlakozás elősegítése)

Az Igazságosság Egyetemes Háza 1995-ös Ridván-üzenetéből.

Az Igazságosság Egyetemes Háza 1996-os Ridván-üzeneté

The Universal House of Justice, Wellspring of Guidance, pp.31-33

Selections from the Writings of ‘Abdu'l-Bahá, no. 207, pp.275-76.

Postscript int he handwriting of Shoghi Effendi to an unpublished letter dated 9 May 1933 (Utóirat Shoghi Effendi kézírásával)

Gleanings from the Writings of Bahá'u'lláh (Gyöngyszemek, 146), CXLVI, pp.315-16

Selections from the Writings of ‘Abdu'l-Bahá, no.200, p.257

Tablets of Abdu'l-Baha Abbas, vol.2, p.460

Tablets of Abdu'1-Baha Abbas, vol.3, p.727

Selections from the Writings of `Abdu'l-Bahá, no.204, p.263

`Abdu'I-Bahá, Bahá'í Prayers (Bahá'í imák), pp.179-180

Bahá'u'lláh, Bahá'í imák, 113.o.

Bahá'u'lláh, Bahá'í Prayers, p.172

'Abdu'1-Bahá, Bahá'í imák, 117.o.

'Abdu'1-Bahá, Bahá'í Prayers, p.179

Ibid., p.186

Ibid., p.187

Ibid., p.180

Ibid., p.182

'Abdu'1-Bahá, Bahá'í imák, 118.o.

'Abdu'1-Bahá, Bahá'í Prayers, pp.175-176

'Abdu'1-Bahá, Bahá'í imák, 118.o.

Az Igazságosság Egyetemes Házának 1995. december 26-án a Tanácsosok Kontinentális Testületeinek Konferenciájához intézett üzenetéből

Az Igazságosság Egyetemes Háza 1996-os, Latin-Amerikához és a Karibi-térséghez intézett Ridván üzenetéből, megjelent: The Four Year Plan (A Négyéves Terv), pp.62-63