Ruhi 7 könyv idézetei

Együtt sétálva a szolgálat ösvényén, a Ruhi 7 könyv a bahá'í tanulókörök munkafüzete. A tanulókörök célja a tanácskozás, egymás kölcsönös gazdagítása szellemi témákról kis csoportokban. Bővebb információ: http://www.bahai.hu/tevekenysegek/csoportos-tanulas-az-egyeni-es-tarsadalmi-atalakulasert-tanulokor/

A lelki ösvény


“A legfontosabb dolog a szívek tükrének kifényesítése, hogy azok ragyogóvá és az isteni fény befogadójává válhassanak. Az egyik szív rendelkezhet a kifényezett tükör képességével, míg egy másikat ezen világ pora és szennye fedhet be és homályosíthat el. Bár ugyanazon nap süt le mindkettőre, abban a tükörben, amelyik kifényesített, tiszta és megszentelt, a nap a maga teljességében, dicsőségében és erejében látható, megmutatván fenségét és ragyogását; az a szív azonban, amelyik porfedte és homályos, nem rendelkezik a visszatükrözés képességével, habár ami magát a napot illeti, továbbra is ragyog, s el nem halványul, sem nem szűnik meg. Ezért aztán kötelességünk abban áll, hogy törekedjünk kifényesíteni szívünk tükrét, hogy így visszatükrözőivé válhassunk ama fénynek, valamint befogadóivá az isteni jótéteményeknek, melyek teljességükben nyilvánulhatnak meg rajta keresztül.” 1

“Az ember érdeme szolgálaton és erényen alapul, nem pedig a gazdagság és a jólét látványosságán. Vigyázzatok, hogy szavaitok megtisztuljanak az üres képzelgésektől és a földi vágyaktól, s hogy tetteitek ravaszságtól és gyanakvástól mentesek legyenek. Ne tékozoljátok el drága éltetek gazdagságát a gonosz és romlott vonzalmakhoz való ragaszkodással, s ne fecséreljétek erőfeszítéseiteket személyes érdeketek hirdetésére.” 2

 
“. . . az egyén boldogsága és nagyszerűsége, rangja és állása, öröme és békéje sohasem egyéni jólétében leledzik, hanem inkább kiváló jellemében, magasztos elhatározásában, széleskörű tudásában, és azon képességében, hogy nehéz problémákat oldjon meg.” 3

“Ó, szolgálóim! Ha felfedeznétek megronthatatlan gazdagságom rejtett, parttalan óceánjait, bizonyosan semminek tekintenétek a világot, sőt az egész teremtést.”4

“Isten kiválasztottainak . . . nem szabad azon társadalom elfajzott körülményeire tekinteniük, amelyben élnek, sem nyilvánvaló jeleire az erkölcsi lealacsonyodásnak és a könnyelmű magatartásnak, melyet a körülöttük lévő emberek tanúsítanak. Nem elégedhetnek meg viszonylagos különbözőséggel és kiválósággal. Tekintetüket inkább nemesebb magasságokba kell szegezniük azáltal, hogy a Dicsőség Tollának tanácsait és intéseit legfőbb céljukként tűzik ki. Akkor aztán könnyen felismerhetővé válik, hogy mily számos fokozat marad még, amit be kell járni, s hogy mily messze nyugszik a vágyott cél – egy cél, ami nem más, mint a mennyei erkölcs és erények felmutatása.” 5

: „a leggondatlanabb ember az, ki hívságosan vetélkedik, és testvére fölé akar kerülni.” 6

“Mert az Istennek szeretete és a lelki vonzalom lemossa és megtisztítja az emberi szívet, s felöltözteti és felékesíti a szentség makulátlan öltözékével; és ha már a szív teljesen az Úrhoz kötődött és összeköttetett az Áldott Tökéletességgel, akkor fog Isten kegyelme megnyilvánulni.

“Ez a szeretet nem a testé, hanem teljesen a léleké. És azon lelkek, kiknek belső lényét Isten szeretete világítja be, olyanok, mint a fény szétáradó sugarai, s úgy fognak ragyogni, mint a szentség csillagai a kristálytiszta égbolton. Mert az igazi szeretet, a valódi szeretet az Isten szeretete, és ez felette áll az emberek fogalmainak és elképzeléseinek.” 7  

“Aki Isten segítője kíván lenni e Napon, hunyja be szemét mindenre, ami a sajátja, és nyissa ki Isten dolgai felé. Ne foglalkozzék azzal, ami hasznot hoz neki, de törődjék azzal, ami felmagasztalja a Mindenható mindeneknek parancsoló nevét. Tisztítsa meg szívét minden gonosz szenvedélytől és romlott vágytól, mert az Istenfélelem az a fegyver, mely győzedelmessé teheti, az elsődleges eszköz, mellyel célját elérheti. Isten félelme a páncél, mely megóvja Ügyét, az a védőpajzs, mely lehetővé teszi az Ő népének, hogy győzelmet arasson. Olyan lobogó ez, melyet ember meg nem gyalázhat, oly erő, mellyel más erő nem vetélkedhet. Segítségével és Annak engedelmével, Ki a Seregek
Ura, az Istenhez közel kerültek képesek bekeríteni és meghódítani az emberi szívek fellegvárait.” 8

“Az Isten által szolgáinak rendelt első kötelem annak felismerése, Ki Kinyilatkoztatásának Hajnala és törvényeinek Kútfeje, Ki az Istenséget képviseli mind Ügyének Királyságában, mind a teremtés világában. Ki ezen feladatát teljesíti, elnyert az minden jót; és ki megfosztatik tőle, eltévelyedett, még ha ő is szerzője minden igaz cselekedetnek. Mindenki számára, ki ezen legmagasztosabb állást, a mindent meghaladó dicsőség e csúcsait eléri, kötelesség, hogy betartsa Annak minden parancsolatát, Ki a világ Vágya. E kettős kötelem egymástól el nem választathatik. Egyik másik nélkül el nem fogadtathatok. Emígyen rendelkezett az, Ki az isteni sugallat Forrása.” 9
 
“Ó, világ népei! Tudjátok bizonyosan, hogy parancsolataim szerető gondviselésem lámpásai szolgáim között, és irgalmam kulcsai teremtményeimnek.” 10

„Bizony, Isten törvényei olyanok, mint egy óceán, és az emberek gyermekei, mint a halak, ó, bárcsak tudnák.” 11     
 
„Az utazónak mindezen utazás folyamán törekednie kell arra, hogy hajszálnyit se tévedjék el a” Törvénytől”, mert ez az „Ösvény” titka és az „Igazság” fájának gyümölcse; és minden egyes lépcsőfokon a parancsolatoknak való engedelmesség köpönyegébe kell kapaszkodnia, és szilárdan kell fognia a minden tiltott dolog elkerülésének kötelét, hogy a Törvény kelyhéből tápláltathassék, és bevezettethessék az Igazság titkaiba.” 12    

“Bár egy jó tettekkel bíró ember elfogadtatik a Mindenható Küszöbénél, mégis először jön az 'ismerni‘', azután pedig a 'tenni’. Egy vak ember bár a legcsodálatosabb és a legremekebb művészetet hozza is létre, mégis meg van fosztva a látástól. Vedd fontolóra, hogy a legtöbb állat mennyit dolgozik az embernek, terheket húz és segíti utazását; mégis, mivel tudatlanok, nem kapnak jutalmat ezért a munkáért és a gürcölésért. A felhőkből eső hull alá, nőnek a rózsák és a jácintok; a puszta és a rét, a kert és a fák kizöldellnek és virágoznak; ám nincsenek tudatában mindennek eredményével és következményével. A lámpa meg van gyújtva, de minthogy nincsen tudatos tudása önmagáról, boldog sem lesz emiatt senki. Mindazonáltal, egy kiváló cselekedetekkel és jó modorral bíró lélek kétség kívül előrébb fog jutni bármilyen látóhatárról is pillantja meg a ragyogó fényeket. Ebben rejlik a különbség: Hit alatt először a tudatos tudás értendő, másodszor pedig a jó cselekedetek gyakorlása.” 13

“Soha ne veszítsd el Istenbe vetett bizodalmadat. Légy mindig reménnyel teli, hiszen Isten jótéteményei soha sem szűnnek meg az emberre kiáradni. . . . Az ember minden körülmények között belemeríttetik Isten áldásainak tengerébe. Ezért aztán semmi esetre se légy reményvesztett, de tarts ki bizakodásodban.” 14   

“Ha a szív elfordul az áldásoktól, miket is Isten ajánl fel, hogyan remélheti a boldogságot? Ha nem helyezi reményét és bizodalmát Isten kegyelmébe, hol találhat megnyugvást? Ó, bízzál Istenben, hiszen örökkévaló az Ő jótéteménye, és Áldásaiban, mert azok fenségesek! Ó, helyezd hitedet a Mindenhatóba, mert Ő nem téved és jósága mindörökké tart! Napja állandóan Fényt adományoz, és Könyörületének Felhői telve vannak az Együttérzés vizeivel, melyekkel megöntözi mindazon szíveket, melyek bíznak Őbenne. Frissítő Szellője gyógyírt mindig hordoz szárnyain az emberek szomjazó lelkének!” 15

“Ő a Könyörületes, a Legnagylelkűbb! Ó, Isten, én Istenem! Látsz engem, és ismersz engem, Te vagy oltalmam és menedékem. Nem kerestem, és nem is fogok mást keresni Rajtad kívül, szereteted ösvényén kívül nem tapodott és nem is fog  taposni lábam más utat. A kétségbeesés éjsötét éjjelén várakozón
és reménykedve fordul szemem végtelen kegyed reggele felé, és hajnalhasadáskor szomorú lelkemet a szépségedre és tökéletességedre való emlékezés vidítja fel és erősíti meg. Kit kegyelmed karja segít, lettlégyen bár csak csöppnyi, végtelen óceánná válik az, szerető kedvességed segedelmével ragyogó csillagként fénylik fel még a legkisebb porszem is.         

“Fogadd védőszárnyaid alá, Tisztaság Szelleme, Te, a Mindenkinél Jobban Gondoskodó, elbűvölt, lángra gyúlt szívű szolgádat. Segítsd őt a lét eme világában, hogy e törött szárnyú madár oltalmat és menedéket leljen az égi fán, a Te isteni fészkedben.” 16     

“Az isteni bőkezűség forrása tör előre, ám nekünk szomjaznunk kell az élő vizeket. Ha nincsen szomjúság, az életadó víz mit sem csillapít. Ha a lélek nem éhezik, a mennyei asztal ízletes étkei nem táplálnak. Ha az észlelés szemei nincsenek nyitva, a nap fénysugarai nem nyernek tanúbizonyságot. Ha az orrnyílás nincs kitisztítva, az égi rózsakert illatait nem lehet belélegezni. Ha a szív nincs tele vágyódással, az Úr jótéteményei nem észlelhetők. . . . Ha egy óceánnyi jótékony víz zubog, ám mi szomjasak nem vagyunk rá, milyen jóban részesülünk? Ha a gyertya meggyújtva áll, mi pedig nem látunk, miféle élvezetet kapunk attól? Ha dallamos himnuszok szállnak a mennyekbe, viszont mi megfosztattunk a hallástól, milyen örömet találhatunk?” 17

„Feledkezz meg hát gyengeségeidről, viseltess Isten iránt teljes bizalommal, szíved égjen attól a lángtól, hogy szolgálja az Ő küldetését és hirdesse az Ő igéjét; és akkor rájössz, hogy milyen természetesen adatik meg számodra az ékesszólás és az emberi szívek megváltoztatásához szükséges hatalom.” 18
“Minden ember számára elrendeltetett egy előre meghatározott mérték, miként ezt Isten hatalmas és óvott Tábláiban megparancsolta. Azonban mindaz, mi benned rejtezik, csak a saját akaratod eredményeként nyilvánulhat meg. Tulajdon cselekedeteid tanúskodnak ezen igazságról.” 19


“Ne merüljön testetek kényelembe, de teljes lélekkel munkálkodjatok, és tiszta szívből kiáltsatok fel és kérjétek Istent, hogy részesítsen titeket az Ő segítségében és kegyelmében. Így aztán ezen világot az Abhá Paradicsommá változtathatjátok, és ezen földgolyót a magasságos birodalom pompás helyszínévé. Már ha csak erőfeszítést is tesztek, bizonyos, hogy ezen tündöklő fények felragyognak, a kegyelem ezen felhői alázáporozzák esőiket, ezen életadó szelek feltámadnak és fújnak, ezen édes pézsma illat szerteszét árad.” 20

“. . . nézzetek engem, kövessetek engem, legyetek olyan, mint én; ne töprengjetek önnön magatokon vagy saját élteteken, egyetek bár vagy alugyjatok, kényelem közepette, egészségesen vagy akár betegen, legyetek bár barátokkal vagy ellenséggel, részesüljetek bár dicséretben vagy hibáztatásban; mert ezen dolgokkal törődnötök nem szabad. Nézzetek engem s legyetek olyanok, mint én; haljatok meg magatoknak és a világ számára, hogy újra születhessetek és belépjetek a mennyek királyságába. Tekintsétek a gyertyát, ahogyan fényét adja. Cseppenként folydogál el élte, hogy fényének lángja felragyoghasson.” 21    
 
“. . . az Istenhez való közelség szükségessé teszi az én feláldozását, a mindentől való elszakadást és a mindenről való lemondást Őérte. A közelség az hasonlatosság.” 22

„Arra hívlak mindőtöket . . . hogy áldozzátok minden gondolatotokat, szavatokat és cselekedeteteket arra, hogy elvigyétek Isten Szeretetének tudását minden egyes szívbe.” 23     

“. . . ezen ügyben — azaz az emberiség szolgálatában — fel kell áldoznotok önnön éltetek, és örvendezzetek, amint odaadjátok magatokat.” 24
 
“Bárcsak tudnátok, hogy mily magas állás rendeltetett el azon lelkek számára, kik is elszakították magukat a világtól, teljességgel vonzódnak a Hit iránt és tanítanak Bahá’u’lláh védelmező árnyékában! Mennyire örvendeznétek, az elragadtatásban és örömmámorban szétterítenétek szárnyatokat és a mennyek felé szárnyalnátok – amiért egy ily útnak a követői vagytok, s utazók egy ilyen Királyság felé.” 25   

„Kapaszkodjatok szorosan Isten köpönyegének szegélyébe, és minden erőfeszítéseteket Szövetségének terjesztésére irányítsátok, s hogy még ragyogóbban lángoljatok Szeretete tüzétől, hogy szívetek repessen örömében a szolgálatot lélegezve, amely ‘Abdu’l-Bahá kebeléből árad ki.” 26   

“Tegyük félre az én minden gondolatát; csukjuk be a szemünket mindenre a földön, se a szenvedéseinkről, se a bántalmaink elpanaszolásáról ne vegyünk tudomást. Inkább feledkezzünk meg önmagunkról, és a mennyei kegyelem borát felhörpintvén kiáltsuk szét örömünket és merüljünk el a Mindenek felett Dicsőséges szépségében.” 27   
 
„Ti vagytok az angyalok, ha lábatok szilárd, szellemetek örvendező, titkos gondolataitok tiszták, szemetek vigasztaló, fületek nyitott, kebletek örömtől dagadó, s lelketek boldog, és ha felkeltek, hogy segítsétek a Szövetséget, elutasítsátok a széthúzást és vonzódjatok a Ragyogáshoz!” 28   

“Mindenkoron beszélek rólatok, és emlékezetembe idézlek benneteket. Imádkozom az Úrhoz, és könnyes szemmel könyörgöm Hozzá, hogy záporozza alá mindezen áldásait rátok, és vidítsa fel szíveteket, örvendeztesse meg a lelketeket, s részesítsen benneteket túláradó örömben és mennyei boldogságban. . . .” 29  
                 
“Egyetlen örömöm ezen gyorsan múló világban Isten köves ösvényének taposása és a kemény megpróbáltatások s minden testi gyötrelem elviselése volt. Máskülönben ezen földi élet sivárnak és hiábavalónak bizonyulna, s jobb volna a halál. A lét fája nem teremne gyümölcsöt; ezen létezés bevetett földje nem hozna termést. Ezért hát a reményem az, hogy valamely körülmény által gyötrelmem kupája még egyszer színültig megtelik, és hogy a gyönyörűséges Szeretet, a lelkek Kaszása megint elkápráztatja a szemlélőket. Akkor lesz ezen szív örömmel teli, s ezen lélek áldott.” 30   
 
“Majd felkelt az Igazság Napja és a Királyság ragyogása szétáradt keletre és nyugatra. Azok, kik láttak szemükkel, örvendeztek az örömüzenettől és így kiáltottak fel: ‘Ó, áldottak, áldottak vagyunk mi!’, és tanúbizonyságot tettek minden dolgok belső valóságáról, és felfedezték a Királyság rejtelmeit. Megszabadulván aztán képzelgéseiktől és kételyeiktől, meglátták az igazság fényét, és annyira felvidultak Isten szeretete kelyhét kiürítvén, hogy teljesen megfeledkeztek a világról és önnön magukról. Táncra perdülvén örömükben saját mártíromságuk helyére siettek és ott, hol az emberek szeretetből halnak meg, elhajították fejüket és szívüket.” 31  

IDÉZETEK FORRÁSA

1.      The Promulgation of Universal Peace: Talks Delivered by ‘Abdu’l-Bahá during His Visit to the United States and Canada in 1912 (Wilmette: Bahá’í Publishing Trust, 1982), 14-15. old.
 
2.      Tablets of Bahá’u’lláh Revealed after the Kitáb-i-Aqdas (Wilmette: Bahá’í Publishing Trust, 1988), 138. old.
 
 3.      The Secret of Divine Civilization (Wilmette: Bahá’í Publishing Trust, 1990), 23-24. old.

 4.      Gleanings from the Writings of Bahá’u’lláh (Wilmette: Bahá’í Publishing Trust, 1983), CLIII, 323. old./ (GY 153:2)
 
 5.      From a letter dated 30 October 1924 written by Shoghi Effendi to the Local Spiritual Assembly of Tihrán, published in Living the Life, a compilation issued to all National Spiritual Assemblies by the Universal House of Justice (London: Bahá’í Publishing Trust, 1984), 8-9. old.
 
 6.      Bahá’u’lláh, Rejtett Szavak, Perzsa 5.  
 
 7.      Selections from the Writings of ‘Abdu’l-Bahá (Wilmette: Bahá’í Publishing Trust, 1997), 174., 212. old.
 
 8.      Gleanings from the Writings of Bahá’u’lláh, CXXVI, 272. old./ (GY 126:4)
 
 9.      Bahá’u’lláh, The Kitáb-i-Aqdas: The Most Holy Book (Wilmette: Bahá’í Publishing Trust, 1993), 21. old.
 
10.      Ua., 22. old.
 
11.      Bahá’u’lláh, quoted in the Introduction to the Kitáb-i-Aqdas by the Universal House of Justice, 6. old.
 
12.      Bahá’u’lláh, A Hét Völgy és a Négy Völgy, 34. old.
 
13.      Tablets of Abdul-Baha Abbas, (New York: Bahá’í Publishing Committee, 1930), 3. köt., 549. old.
 
14.      Selections from the Writings of ‘Abdu’l-Bahá, 178., 215. old.
 
15.      Paris Talks: Addresses Given by ‘Abdu’l-Bahá in 1911 (London: Bahá’í Publishing Trust, 1995), 108-09. old.
 
16.      ‘Abdu’l-Bahá, Bahá’í Prayers: A Selection of Prayers Revealed by Bahá’u’lláh, the Báb, and ‘Abdu’l-Bahá (Wilmette: Bahá’í Publishing Trust, 1991), 31-32. old.



17.      The Promulgation of Universal Peace, 195-96. old.

18.      From a letter dated 31 March 1932 written on behalf of Shoghi Effendi to an individual believer, published in The Power of Divine Assistance, comp. the Research Department of the Universal House of Justice (Toronto: National Spiritual Assembly of Canada, 1982), 48. old.

19.      Gleanings from the Writings of Bahá’u’lláh, LXXVII, 149. old./ (GY 77)
 
20.      Selections from the Writings of ‘Abdu’l-Bahá, 200., 256. old.
 
21.      ‘Abdu’l-Bahá, Bahá’í Scriptures: Selections from the Utterances of Bahá’u’lláh and ‘Abdu’l-Bahá (New York: Bahá’í Publishing Committee, 1928), 969., 503. old.
 
22.      The Promulgation of Universal Peace, 148. old.
 
23.     Paris Talks, 81. old.
 
24.      Selections from the Writings of ‘Abdu’l-Bahá, 35., 78. old.
 
25.      Ua., 64., 106. old.
 
26.      Ua., 42., 91. old.
 
27.      Ua., 195., 247. old.
 
28.      Tablets of Abdul-Baha Abbas (New York: Bahá’í Publishing Committee, 1930), 1. köt., 145. old.
 
29.      Selections from the Writings of ‘Abdu’l-Bahá, 17., 40. old.
 
30.      Ua., 190., 237. old.
 
31.      Ua., 16., 36. old.


Az 1-6-os könyvek
tutorává válni

“Ó Isten hívei! Minden egyes teremtett lényre, az Örök, korlátlan Uralkodó, a saját tökéletességének, sajátos erényének és különleges kiválóságának egy részét osztotta rá, azért, hogy a saját szintjén ezek mindegyike egy olyan szimbólummá válhasson, mely az emberiség igaz Nevelőjének fenségére utal, és hogy mint a kristálytiszta tükör, mind, az Igazság Napjának kegyéről és ragyogásáról szólhasson.

És Ő, minden teremtmény közül egyedül az embert választotta ki, hogy néki legcsodálatosabb ajándékát adományozza, és őt a Magasságbéli Gyülekezet áldásaiban részesítette. Azon legértékesebb ajándék az Ő csalhatatlan útmutatásához való eljutás, azért hogy az emberiség legbensőbb valósága ezen lámpás befogadó helyévé válhassék; és mikoron e fény szétszóródó sugarai igazán a szív ragyogó üvegéhez verődnek, a szív tisztasága a sugarak kilángolását még az eredetinél is erősebbé teszi, és dicsőségben ragyogtatja fel azt az emberek elméjében és lelkében.   

A leghatalmasabb útmutatás elérése tudástól és bölcsességtől, valamint a Szent Szavak rejtelmeiről való tájékozottságtól függ. Ezért Isten szerettei, legyenek bár fiatalok vagy idősek, férfiak vagy nők, mindegyikük a saját képességeihez mérten törekedjen a tudás különféle ágainak megszerezésére, valamint arra, hogy mind a Szent Könyvek rejtelmeiről való megértésüket, mind az isteni bizonyítékok és bizonyosságok felvonultatásának képességét növeljék.

A kimagasló Sadru’s-Sudúr, aki valóban elérte a Boldogság Menedékének legmagasztosabb állását, bevezette a tanítási találkozót. Ez az áldott lélek volt az első, aki ezen nagy jelentőségű intézmény alapját lefektette. Dicsőség Istennek, hogy élete során ő, ki is oly közel volt a szent Küszöbhöz, olyan lelkeket nevelt, kik ma az Úristen bátor és fennkölt szószólói, tanítványok,
akik valóban tiszta szívűek és az ő szellemi leszármazottjai. Halála után, néhány áldott egyén lépéseket tett arra, hogy tanítási tevékenységét folytassa, melyről mikor e Fogoly tudomást szerzett, szíve örömmel telt meg.”(1)

“Ó Isten, Ó Te, Ki az emberek ragyogó valóságára bocsájtottad fényedet, feléjük árasztván a tudás és az útmutatás csillogó lámpásait és minden teremtett dolgok közül kiválasztottad őket ezen legnagyobb kegyelemre, és minden dolgok fölé emelted őket, hogy saját belső valójukat megértsék, és hogy saját rejtélyeiket feltárhassák, kiemelvén őket a sötétségből a látható világba! Ő, valóban, megmutatja különleges irgalmát, akinek csak akarja.
“Ó Urunk, segítsd szeretteidet, hogy elsajátítsák a tudást, a tudományokat és a művészeteket és hogy feltárják azon rejtelmeket, melyeket minden teremtett dolog legbensőbb valója rejt. Add, hogy meghallják azon rejtett igazságokat, amelyek minden létező dolog szívében megírva lakoznak. Add, hogy minden teremtett dolgok között a vezérlet zászlóivá válhassanak, és az elme átható sugarivá, melyek ezen „első életben” bocsájtják ki fényüket. Add, hogy ők a Tehozzád elirányítókká váljanak, a Te ösvényedhez vezető útmutatókká, sietős küldöncökké, akik az embereket Királyságod felé sürgetik.

„Valóban, Te vagy a Korlátlan hatalmú, a Védelmező, az Erős, a Megóvó, a Hatalmas, a Legnagylelkűbb.” 2      
“Tépjétek szét az Én Nevemben a fátylakat, melyek oly súlyosan korlátozzák látástokat, és az Isten egységébe vetett hitetekből fakadó hatalommal szórjátok szét az üres utánzás bálványait. Aztán lépjetek be a Mindenek Felett Irgalmas tetszésének szent paradicsomába. Tisztítsátok meg lelketeket mindentől, mi nem Istentől való, és ízleljétek az édes nyugalmat az Ő nagyszerű és hatalmas Kinyilatkoztatásának határán belül, az Ő legfőbb és tévedhetetlen fennhatósága árnyékában. Ne engedjétek, hogy önző vágyaitok sűrű fátyla borítson el, mert Én teremtésemet mindegyikőtökben tökéletessé tettem, hogy Kezem munkájának kiválósága teljességgel feltárulhasson minden ember előtt. Ebből következik, hogy minden ember képes volt és mindig képes is lesz, Isten, a Dicsőített Szépségét magától felfedezni.” 3

Egy másik bekezdésben pedig ezt a hívást intézi hozzánk:

“Halljatok Engem, ti halandó madarak! A változhatatlan ragyogás Rózsakertjében egy Virág kezdett kibomlani, melyhez képest minden más virág pusztán tüske, és Melynek vakító dicsősége előtt a Szépség lényege elsápad és elalél. Ezért hát keljetek fel, és szívetek teljes lelkesedésével, lelketek minden vágyódásával, akaratotok teljes erejével és egész lényetek összpontosult erőfeszítéseivel törekedjetek arra, hogy Jelenléte paradicsomába jussatok és igyekezzetek, hogy belélegezzétek a nem hervadó Virág illatát, hogy magatokba szívjátok a szentség édes illatait, és hogy részesüljetek a mennyei dicsőség eme parfüméből. Ki e tanácsot követi, az szét fogja törni láncait, megízleli az elragadtatott szerelem
sodrását, eljut szíve vágyához, és lelkét Kedvese kezébe teszi le. Ketrecéből kitörvén, akár a lélek madara, fel fog szárnyalni szent és örök fészkébe. ….
Az örök Mécses leplezetlen ragyogással világít. Lássátok, miként emésztett el minden halandó fátylat. Ó ti, Fényének lepke szeretői! Szálljatok szembe
minden veszéllyel és szenteljétek lelketeket emésztő lángjának. Ó ti, kik szomjaztok Utána! Vessetek le magatokról minden földi vonzódást, és siessetek, hogy megöleljétek Azt, Kit szerettek. Oly örömmel siessetek Hozzá, melyre más nem képes. A Virág, mely eleddig rejtve volt az emberek szeme előtt, ím látható most számotokra. Dicsősége nyílt sugárzásában áll előttetek. Hangja az összes szent és megszentelt lelket arra szólítja, hogy jöjjenek és egyesüljenek Vele. Boldog, ki hallgat Rá; jó annak, ki elérkezett Hozzá és egy ily csodás arc fényébe nézhetett.” 4
„E rendelkezésektől eltekintve, Bahá’u’lláh inti követőit, hogy kedvesen, egyetértően, megkülönböztetés nélkül érintkezzenek minden más valláshoz tartozókkal; figyelmezteti őket, hogy óvakodjanak a fanatizmustól, elkülö
nüléstől, büszkeségtől, vitáktól és viszálytól; elméjükbe vési a makulátlan tisztaságot, szigorú őszinteséget, erényességet, megbízhatóságot, vendégszeretetet, hűséget, udvariasságot, türelmet, igazságosságot és pártatlanságot; tanácsolja, hogy olyanok legyenek, mint ’egy kéz ujjai és egy test tagjai’; felszólítja őket, hogy keljenek fel az Ügyét szolgálni és biztosítja őket kétségtelen segítségéről.” 5

„A gyermekek a legdrágább kincsek, melyekkel egy közösség rendelkezik, mert bennük rejlik a jövő ígérete és garanciája. Ők azok, akik a jövő társadalom jellegének magjait hordozzák, és ez a jelleg nagyban attól függ, hogy a közösséget alkotó felnőttek mit tesznek meg, vagy mit mulasztanak el megtenni a gyermekkel kapcsolatban. Olyan ránk bízott lelkek ők, akiket egyetlen közösség sem hanyagolhat el következmények nélkül. Egy mindent átfogó gyermekszeretet, ahogy velük bánunk, a figyelem minősége, amit rájuk fordítunk, az irántuk mutatott felnőtt-viselkedés lelkisége – mindezek alapvető elemei a megkívánt hozzáállásnak. A szeretet fegyelmet igényel, bátorságot, hogy a gyermekeket hozzászoktassuk a nehézségekhez, azt, hogy ne engedjük, hogy szeszélyeiknek hódoljanak, és hogy ne hagyjuk teljesen magukra őket. Olyan légkör kell honoljon, amelyben a gyermekek úgy érzik, hogy a közösséghez tartoznak, és osztoznak céljában. Szeretőn, de határozottan arra kell vezetni őket, hogy feleljenek meg a bahá'í elvárásoknak, és a saját lehetőségeik szerint tanulmányozzák és tanítsák az Ügyet.” 6
“A szolgálat megengedett köteléke az imádó és az Imádott között, a teremtmény és a Teremtő között önmagában úgy tekintendő, mint az Ő kegyes jóindulatának záloga az emberek számára, és nem pedig bármilyen érdemük jele. Erről tanúskodik minden igaz és józan ítéletű hívő.” 7

“Ha örök dicsőséget keresel, légy alázatos és szelíd Isten szerettei előtt; tedd magad mindegyikük szolgájává, és szolgáld mindegyiket egyformán. A barátok szolgálata Istenhez tartozik, nem önnön magukhoz. Törekedj arra,
hogy harmónia, lelkiség és örömteliség forrásává lehess a barátok szívének és a Könyörületes szolgálóleányai számára. Ez nagy megelégedettséget hoz  ‘Abdu’l-Bahá-nak.” 8

“…. és minden egyes keblet, mely Szavait elméjébe vési, megtölti Ő – ha hívő keble az –, az Isteni szeretettel….” 9

“ Az egyén szerepe az Ügy munkájában egyedülálló fontossággal bír. Az egyén az, aki megtestesíti a hitnek azt az életerejét, melytől a tanítási munka sikere és a közösség fejlődése függ. Bahá’u’lláh mindenkihez szóló parancsa, hogy tanítsa az Ő Hitét, olyan megkerülhetetlen felelősséget ró az egyes hívőre, amely nem hárítható át az Ügy egyetlen intézményére sem, de amelyet azok át sem vehetnek. Egyedül csak az egyén képes gyakorolni azokat a képességeket, amelyek magukban foglalják az arra való tehetséget,
hogy kezdeményezzen, hogy megragadja a lehetőségeket, hogy barátságokat kössön, hogy másokkal kapcsolatba lépjen, hogy elnyerje mások együttműködését a Hit és a társadalom közös szolgálatára, és hogy a tanácskozó testületek által hozott döntéseket cselekedetekké formálja. Az egyén felelőssége, hogy ’megfontoljon minden olyan megközelítési módot, amelyet felhasználhat személyes erőfeszítései során, amikkel megpróbálja megragadni a figyelmét, fenntartani az érdeklődését és elmélyíteni a hitét azoknak, akiket igyekszik Hitének szárnyékába hozni’.

“Ezen képességek lehető legmegfelelőbb felhasználására, az egyén a Bahá’u’lláh iránt érzett szeretetére, a Szövetség erejére, az ima lendületére, a Szent Szövegek rendszeres olvasásából és tanulmányozásából eredő lelkesedésre és tudásra épít, valamint azokra az átformáló erőkre, amelyek lelkében működnek, miközben az isteni törvényeknek és alapelveknek megfelelően próbál viselkedni. Ráadásul az egyén, akinek az Ügy tanításának feladata adatott, fel van ruházva azzal a képességgel, hogy a Bahá’u’lláh által megígért különleges áldásokban részesüljön. ‘Ki ajkait e Napon szólásra nyitja – erősíti meg az Áldott Szépség – és megemlíti Ura nevét, alászállnak arra az isteni ihlet mennyei seregei Nevem, a Mindentudó, a Mindenek Felett Bölcs mennyországából. Alá fog szállni reá a magasságbéli gyülekezet is, mindegyikük kehelynyi tiszta fényt tartván kezében.’” 10

“Egy közösség természetszerűleg több, mint tagjainak az összessége; egy teljes civilizációs egység az, melyet olyan egyének, családok és intézmények alkotnak, akik és amik kezdeményezői és bátorítói rendszereknek, ügynökségeknek és szervezeteknek, amelyek közösen munkálkodnak egy közös cél érdekében, ami az emberek jóléte a közösségen belül és annak határain kívül; kompozíciója az különböző, egymással kölcsönkapcsolatban lévő résztvevőknek, akik és amelyek a szellemi és társadalmi fejlődés szakadatlan keresésében egységesülnek. Minthogy a bahá’iok még mindenhol a közösségépítési folyamat elején tartanak, hatalmas erőfeszítést kell szentelniük a közvetlenül előttük álló feladatoknak.”

“Mint egy korábbi üzenetben említettük, a közösség virágzásához, különösképpen helyi szinten, jelentős előrehaladás igényeltetik a viselkedési
minták terén: azon mintákban, amelyeken keresztül a hívő egyénekben és a Szellemi Tanácsok működésében rejlő erények közösségi szinten jutnak kifejeződésre, a közösség egységében és az ott uralkodó testvéri érzületben, valamint a közösség tevékenységének és növekedésének lendületességében. Ez a közösséget összetevő elemek – a felnőttek, a fiatalság és a gyermekek – egységesülését kívánja meg a szellemi, a társadalmi, az oktatási és az igazgatási tevékenységekben; valamint ezen egységesült elemek elkötelezett részvételét a helyi tanítási és fejlesztési tervekben. Ez pedig egy közösségi egységes akaratot és céltudatosságot igényel arra nézve, hogy továbbműködtessék a Szellemi Tanácsot az éves választásokon keresztül. Ennek részét képezi a közösségi istenimádat gyakorlata. Alapvető fontosságú emiatt a közösség lelki élete szempontjából, hogy a barátok rendszeres ima-találkozókat tartsanak a helyi bahá’í központokban, amennyiben vannak ilyenek, vagy másutt beleértve a hívők otthonait is.”11


„Manapság a világ minden népe szabad folyást enged önérdekének, és rendkívüli erőfeszítéseket tesz saját anyagi érdekeinek érvényesítésére. Önnön magukat imádják és nem az isteni valóságot, sem pedig az emberiség világát. Kitartóan keresik saját boldogulásukat, de nem a közjót. Így van ez, mert a természet világának rabjai, és nem tudnak az isteni tanításokról, a Királyság kegyeiről és az Igazság Napjáról. De ti, Istennek hála, jelenleg különösképpen e nagylelkűség kegyeltjeivé váltatok, kiválasztottakká, megismertettetek a mennyei parancsolatokkal, bebocsáttatást nyertetek Isten Királyságába, végtelen áldások részeseivé váltatok, és megkereszteltettetek az Élet Vizével, Isten szeretetének tüzével és a Szentlélekkel.

Törekedjetek hát szívvel és lélekkel, hogy lángra gyúlt gyertyákká válhassatok a világ gyülekezetében, ragyogó csillagokká az Igazság láthatárán, és a Királyság fénye terjedésének előidézői lehessetek; hogy az emberiség világa átváltozhassék egy isteni birodalommá, hogy ez alantas világ a mennyek világává válhassék, hogy Isten szeretete és az Úr kegyelme verhesse fel sátrát a világ ormain, hogy az emberi lelkek az igazság óceánjának hullámaivá lehessenek, hogy az emberiség világa egyetlen áldott fává növekedhessék, hogy az egység verssorait zenghessék, és a szentség dallamai felhatolhassanak a Magasságbéli Gyülekezethez.

Éjjel-nappal esedezek és könyörgök Isten Királyságához, és számotokra esedezek végtelen segítségért és megerősítésért. Ne saját képességeiteket és tehetségteket nézzétek, hanem fordítsátok tekinteteteket a Szentlélek mindent meghaladó bőkezűsége, isteni adománya és ereje felé – mely erő a cseppet tengerré változtatja át és a csillagot egy nappá.

Istennek legyen hála, a Mennybéli Gyülekezet sokadalma biztosítja a győzelmet, és a Királyság hatalma kész a segítségre és a támogatásra. Mégha minden pillanatban oldoznátok is meg nyelveteket a köszönetre és a hálaadásra, akkor sem lennétek képesek eleget tenni hálaadás kötelességének mindezen adományokért. ” 12

Idézetek forrása

 1.    ‘Abdu’l-Bahá, cited in Bahá’í Education, comp. the Research Department of the Universal House of Justice, published in The Compilation of Compilations (Ingleside: Bahá’í Publications Australia, 1991), 1. kötet, 252.old.

 2.    Uo.:251-52.old.

 3.    Gleanings from the Writings of Bahá’u’lláh, (Wilmette: Bahá’í Publishing Trust, 1983), LXXV, p. 143.

 4.    Uo.: CLI, 320-22. old.

 5.    Shoghi Effendi, God Passes By (Wilmette: Bahá’í Publishing Trust, 1995), 214-15.old.

 6.    From the 2000 Ridván message to the Bahá’ís of the world, published in The Five Year Plan: Messages of the Universal House of Justice (West Palm Beach: Palabra Publications, 2001), 21.old.

  7.    Gleanings from the Writings of Bahá’u’lláh, XCIV, 193-94.old.

  8.    Tablets of Abdu’l-Baha Abbas (New York: Bahá’í Publishing Committee, 1930),   1. kötet, 61-62.old.

  9.    Selections from the Writings of the Báb (Haifa: Bahá’í World Centre, 1976), 99.old.

10.    From the 1996 Ridván message to the Bahá’ís of the world, published in The Four Year Plan: Messages of the Universal House of Justice (Riviera Beach: Palabra Publications, 1996), 31-32.old.

11.    Uo.:34-35.old.

12.    Selections from the Writings of ‘Abdu’l-Bahá (Wilmette: Bahá’í Publishing Trust, 1997), 68. szám, 110-11.old.




A művészetek ösztönzése
  az egyes hívők szintjén

“Minden Művészet a Szentlélek ajándéka. Mikor ez a fény átsugárzik a zenész elméjén, gyönyörű harmóniákban ölt testet. Ha egy költő elméjén sugárzik át, kifinomult versekben és költői prózában nyer kifejezést. Mikor az Igazság Napjának Fénye megihleti egy festő elméjét, nagyszerű képeket alkot ő. Ezek az ajándékok akkor teljesítik be legmagasabb céljukat, ha Istent dicsőítik."1
“Természetes, hogy a szív és a lélek minden olyan dologban örömét leli és minden olyannak örvendezik, amely szimmetriát, harmóniát és tökéletességet mutat. Például egy szép ház, egy jól megtervezett kert, egy szimmetrikus vonal, egy kecses mozdulat, egy jól megírt könyv, egy kellemes ruha – vagyis gyakorlatilag minden olyan dolog, amely önmagában kecses vagy szép, öröm a szívnek és a léleknek . . .” 2


“. . . minden olyan dolog, amely önmagában kecses vagy szép, öröm a szívnek és a léleknek . . .”2
“A halandó báj megfakul, a rózsák helyén tüskék nőnek, a szépség és fiatalság leélik röpte éltüket, és nem lesznek többé. De az, ami örök időkre megmarad, az az Igaz Úr Szépsége, mert annak ragyogása nem múlik el, és dicsősége mindörökké való; bája mindeneknél erősebb, és vonzereje végtelen. Boldog az arc, mely visszasugározza a Szeretett Fényének ragyogását! Dicsőíttessék az Úr, téged is ez a Fény ragyog be, megkaptad az igaz tudás gyöngyét, és az Igazság Szavát szólod.” 3
“A lélek nélküli test nem képes valódi eredmények elérésére. Bár maga a szépség és kitűnőség ölthet testet benne, mégis szüksége van lélekre. Bármennyire is kifényesítették és bármennyire is tökéletes a lámpás burája, mégis szüksége van fényre. Fény nélkül nem világít sem a lámpás, sem a gyertya.” 4


“. . . ezen új korszakban a Testet Öltött Fény szent Tábláiban kifejezetten azt hirdette, hogy a zene – énekelt vagy hangszeres – a lélek és a szív szellemi tápláléka.” 5

“. . . a dallamok, bár anyagi természetűek, a lelkiséghez kapcsolódnak, ezért nagy hatást keltenek. Egy bizonyos fajta dallam felvidítja a szellemet, egy másik elszomorítja, egy harmadik cselekvésre serkenti.” 6

“A dallamok éneklése az emberi világnak mozgalmasságot és boldogságot hoz, akik hallják, felvidulnak s megörvendeztetnek, és megmoccannak mélyebb érzéseik. De ez az öröm, az érzelem ezen érzete átmeneti, és rövidesen elfelejtődik. Te azonban, dicsőíttessék Isten, énekedet összeolvasztottad a Királyság dallamaival, vigasztalást fogsz hozni a szellem világának, és örökkön ébresztgetni fogod a szellemi érzéseket.” 7

“Törvényessé tettük számotokra, hogy zenét és éneket hallgassatok. Óvakodjatok azonban, nehogy hallgatásuk okán túllépjétek az illendőség és méltóság határát. Örömötök Legnagyobb Nevemből szülessen, abból a Névből, mely elragadja a szívet, és örömmámorral tölti el az Istenhez közel húzódottak elméjét. Mi bizony a zenét lelketek grádicsává tettük, eszközzé, melynek segítségével a magasságbéli birodalomba emeltethet; ne tegyétek ezért azt az én és a szenvedély szárnyaivá. Valóban, irtózunk Mi attól, hogy az ostobák közé számíttassatok.” 8
“. . . bár a zene anyagi természetű dolog, óriási hatása mégis lelki jellegű, és leginkább a szellem birodalmához kötődik. Ha valaki elő kíván adni egy bizonyos okfejtést, az hatékonyabb lesz zenei előkészítés után. Az ókori görögöknek, valamint a perzsa filozófusoknak az volt a szokásuk, hogy az alábbiak szerint adták elő okfejtésüket: Először eljátszottak néhány zenedarabot, és mikor a hallgatóságuk eljutott egy bizonyos fogékonysági állapotba,  azonnal félretették a hangszerüket, és elkezdték mondanivalójuk előadását. Perzsia legismertebb zenészei közé tartozott egy Barbod nevű, akihez akkor fordultak, ha egy nagy fontosságú dolgot vezettek elő a király udvarában, és a miniszterek nem tudták meggyőzni a királyt. Barbod ilyenkor bement az udvarba a hangszerével, és eljátszotta a legmegfelelőbb és legmegindítóbb zenét, és a célt azonnal sikerült elérni, mert a királyt azonnal hatásuk alá kerítették a megindító dallamok, szívében felbuzogtak a nagylelkűség bizonyos érzületei, és elfogadta az előterjesztést. . . .” 9
“A zene az emberiség nevelésének és fejlesztésének fontos eszköze, de az egyedüli igaz út Isten Tanításain keresztül vezet. A zene olyan, mint ez  a tökéletes és csiszolt pohár. Pontosan olyan, mint ez a tiszta kehely előttünk, és Isten Tanításai, Isten szavai, mint a víz. Ha a pohár vagy kehely teljesen tiszta, mindkét értelemben, és a víz is tökéletesen friss és átlátszó, akkor Életet ad; miért is, Isten Tanításai, öltsék azok bár himnuszok, elmélkedések vagy imák formáját, akkor a legmegigézőbbek, ha dallamosan éneklik őket.” 10
„Használd ki a lehető legteljesebben azt a témagazdagságot, ami Nabíl megrázó és értékes leírásában található, és engedd, hogy ez legyen a fő eszköz, mely segítségével táplálhatod a minden bahá'í lelkében égő lelkesedés tüzét, melytől végeredményben a te nagyszerű, kitartó erőfeszítéseid sikere is függ.” 13

Egy további, a nevében írt levélben ezt olvassuk:

“Nabíl elbeszélése nem csupán elbeszélés, hanem meditációs könyv is. Nem csak tanít. Tulajdonképpen lelkesít és cselekvésre buzdít. Megébreszti és serkenti szunnyadó energiáinkat, és felemel egy magasabb síkra. Felbecsülhetetlen értékű segítség tehát a történésznek, a Hit minden tanítójának, és mindenkinek, aki az Ügyről beszél.” 14
“Az összes erőfeszítésben, mely a négyéves Terv céljainak elérésére irányul, arra kérjük a barátokat, hogy szenteljenek nagyobb figyelmet a művészetek használatának, nem csak a Hit hirdetésében, hanem a növekedésben és a megszilárdulásban is. A képző- és előadóművészetek, valamint az irodalom nagy szerepet játszott és játszhat az Ügy befolyásának kiterjesztésében.
A népművészet szintjén ezt a lehetőséget a világ minden részén ki lehet használni, falvakban és városokban egyaránt...” 16

“Isten egyik neve az Alkotó. [Isten] szereti a kézművességet. Ezért hát, bármely szolgája, ki ezen képességet felmutatja, elfogadtatik e Megbántott előtt. A kézművesség könyv a különféle isteni tudományok könyvei között, és kincs mennyei bölcsességének kincsei között. Értelmes tudás ez, mert vannak olyan tudományok, amelyek szavak által jönnek létre, és szavakban végződnek.” 17

“Az egy igaz Isten, magasztaltassék, szereti látni, ha szerettei nagy ügyességről tanúskodó kézimunkákat készítenek. Áldott vagy, mert mit készséged létrehozott, elért Uradnak, a Száműzöttnek, a Megbántottnak színe elé. Ha Istennek kedves, barátai mindegyike képessé tétetik arra, hogy elsajátítja a kézművességek egyikét, és megerősíttetik az ahhoz való ragaszkodásban, mi elrendeltetett Isten, a Mindenek Felett Dicső, a Mindenek Felett Bölcs Könyvében.” 18

iDÉZETEK FORRÁSA

1.    ‘Abdu’l-Bahá, cited in The Importance of the Arts in Promoting the Faith, comp. the Research Department of the Universal House of Justice (Thornhill: Bahá’í Canada Publications, 1999), 23.szám,  10-11. old.
    
2.    ‘Abdu’l-Bahá, cited in The Importance of the Arts in Promoting the Faith, 24. szám, 11. old.

3.    Selections from the Writings of ‘Abdu’l-Bahá (Wilmette: Bahá’í Publishing Trust, 1997), no. 175, 213-14. old.

4.    The Promulgation of Universal Peace: Talks Delivered by ‘Abdu’l-Bahá during His Visit to the United States and Canada in 1912 (Wilmette: Bahá’í Publishing Trust, 1982), 205. old.

5.    Selections from the Writings of ‘Abdu’l-Bahá, 74. szám, 118-19. old.

6.    ‘Abdu’l-Bahá, cited in Extracts from the Bahá’í Writings on Music, published in The Compilation of Compilations (Ingleside:  Bahá’í Publications Australia, 1991), 2. kötet,  79. old.
7.  ‘Abdu’l-Bahá, cited in The Importance of the Arts in Promoting the Faith,  10 szám,  6. old.

8.  Bahá’u’lláh, The Kitáb-i-Aqdas: The Most Holy Book (Wilmette: Bahá’í Publishing Trust, 1993), 39. old.

9.  ‘Abdu’l-Bahá, cited in Extracts from the Bahá’í Writings on Music, published in The Compilation of Compilations,  2. szám, 77. old.

10.  Uo: 77. old.

11. Adapted from a story in the volume Stories of Bahá’u’lláh (Oxford:  George Ronald, 1990).

12. From a cable dated 21 June 1932 written by Shoghi Effendi, published in Messages to America (Wilmette: Bahá’í Publishing Committee, 1947), 1. old.

13. Postscript in the handwriting of Shoghi Effendi appended to an unpublished letter dated 17 November 1932 written on his behalf to an individual believer.

14. From an unpublished letter dated 8 June 1933 written on behalf of Shoghi Effendi to an individual believer.

15.The Dawn-Breakers:  Nabíl’s Narrative of the Early Days of the Bahá’í Revelation (Wilmette: Bahá’í Publishing Trust, 1999), 445-58. old.

16. From the 1996 Ridván message written by the Universal House of Justice to the Bahá’ís of the world, published in The Four Year Plan:  Messages of the Universal House of Justice (Riviera Beach:  Palabra Publications, 1996), 37. old..

17. Bahá’u’lláh, cited in Extracts from the Writings concerning Arts and Crafts, published in The Compilation of Compilations (Ingleside: Bahá’í Publications Australia, 1991), 1. kötet, 1.old.

18. Uo: 1. old.