A fekete rózsa

PDF formatum

Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee
Illusztrálta: Rex John Irvine
Fordította: Maryam Frazer
Channának.

Tudod ki volt 'Abdu'l-Bahá? Ő egy nagyon fontos személy volt. 'Abdu'l-Bahá Bahá'u'lláhnak a fia volt. Mindig nagyon kedves és jó volt az emberekhez. Ő a Tökéletes Példa arra, hogy egy Bahá'í hogyan éljen. Ez egy igaz történet 'Abdu'l-Baháról.

    Nagyon régen, mielőtt megszülettél, 'Abdu'l-Bahá ellátogatott Amerikába.

    Az utazás alatt Amerikában különböző emberekhez beszélt ... férfiakhoz, nőkhöz, és gyerekekhez.

    Több városba is utazott, elment templomokba, ligetekbe, találkozókra és házakba azért, hogy meséljen a Bahá'í hitről az embereknek.

Beszélt fiatal emberekhez, idős emberekhez, fekete emberekhez, fehér emberekhez,
magas emberekhez, alacsony emberekhez,
gazdag emberekhez, és szegény emberekhez.
Bahá'u'lláhról mesélt nekik.

    Amerre csak járt 'Abdu'l-Bahá, sok Bahá'í ment vele. Mindenféle Bahá'íok voltak: Perzsa Bahá'íok perzsa ruhákban, amerikai Bahá'íok amerikai ruhában, magas Bahá'íok és alacsony Bahá'íok, idős Bahá'íok és fiatal Bahá'íok, minden bőrszín -- fehér, sárga, barna, és fekete.

                                             Egyszer, amíg 'Abdu'l-Bahá New Yorkban (Nyu Jork) tartózkodott, elment egy olyan helyre, ahol sok szegény ember lakott, hogy meséljen nekik Bahá'u'lláhról. A helységet úgy hívták, hogy a Bowery (Bauri).
    Sok bahá'í elment a Bowerybe
'Abdu'l-Bahával. Néhány ember meg-bámulta őket, mert olyan sokfélék voltak.
    Egy csoport gyerek, elkezdett kiabálni és nevetni. Mulatságos volt nekik látni olyan sok különböző embert együtt, és persze, nem tudták, hogy Ki volt
'Abdu'l-Bahá.

    A fiúk közül, néhányan csúnya neveket kiáltoztak és kis botokat dobáltak 'Abdu'l-Bahára, és a Bahá'íokra amikor azok mentek az utcán.
    Ez egyik bahá'í, aki 'Abdu'l-Bahával ment, Kinney (Kini) asszony
volt.
'Abdu'l-Bahá
az ő házában lakott New Yorkban. Szomorú volt, amikor látta a fiúkat nevetni és kiabálni 'Abdu'l-Bahára. Ezért odament hozzájuk és beszélt velük.

    Elmondta nekik, hogy Ki volt 'Abdu'l-Bahá. Elmesélte, hogy Ő egy nagyon Szent Ember. Ő sok évet töltött börtönben, és sokat szenvedett azért, mert az Igazságot mondta, és mert minden embert szeretett. Most 'Abdu'l-Bahá egy találkozóra megy, hogy meséljen a szegény embereknek Bahá'u'lláhról.
A fiúk már sajnálták azt, amit tettek. - Mi is mehetnénk a találkozóra? - kérdezték.

- Nem - Kinney asszony azt mondta, hogy ez nem lehetséges. De mivel 'Abdu'l-Bahá az ő házában lakott, ezért eljöhetnek vasárnap, hogy találkozzanak Vele, ha akarnak. Megadta a címét nekik, de nem hitte, hogy el fognak jönni.

    Vasárnap, a gyerekek eljöttek Kinney asszony házához, a legünnepélyesebb ruhájukba öltözve. Kinney asszony meglepődött, és nagyon boldog volt, hogy eljöttek találkozni 'Abdu'l-Bahával.

    Minden fiú bement a házba. Felmentek a lépcsőn, és egy nagy szobába léptek.

    'Abdu'l-Bahá az ajtóban állt. Mosolygott és nevetett, mert nagyon szerette a gyerekeket. Minden kisfiút köszöntött amikor beléptek a szobájába. Megrázta a kezüket és a karját a vállukra tette. A gyerekek mindannyian boldogok voltak, mert 'Abdu'l-Bahá mosolygott rájuk és nevetett.
Az utolsó gyerek, aki belépett a szobába egy kis fekete fiú volt. Amikor 'Abdu'l-Bahá meglátta őt, még boldogabb lett. Hangosan azt mondta:
- Íme egy fekete rózsa! -

    'Abdu'l-Bahá azért mondta ezt, mert nagyon örült a kisfiúnak, és emiatt a kisfiú is nagyon boldog lett.

    Valójában, nem létezik fekete rózsa. A legtöbb rózsa vörös, sárga, rózsaszín, vagy fehér. De azt mondják, hogy ha létezne fekete rózsa, az lenne a világ legszebb virága.
    Tudod, hogy vannak gyerekek, akiknek a bőrszíne vörös, sárga, rózsaszínű, vagy fehér. Vannak barna és fekete gyerekek is. Mindannyian olyanok mint a szép virágok.

    Milyen borzasztó lenne, ha mindenki ugyanúgy nézne ki! Nagyon rossz lenne.
            'Abdu'l-Bahá szeretett ott lenni, ahol több bőrszínű gyerek volt. Ezért örült annyira, amikor belépett az utolsó kisfiú a szobába -- mert ő más volt mint a többiek.

    Amíg a gyerekek bent voltak a szobájában, 'Abdu'l-Bahá elővett egy nagy doboz csokoládét.  Tudta, hogy a legtöbb kisgyerek szereti a csokoládét. Mindegyik gyereknek annyit adott, amennyi csak belefért a kezébe.
    
    A fiúk biztos nem felejtik el soha a találkozásukat 'Abdu'l-Bahával. És biztos azt sem felejtik el, amit 'Abdu'l-Bahá mutatott nekik: az emberek mindenféle színben szépek.
A szülőnek:

    Ez a történet 'Abdu'l-Baháról szól, és gyerekre lett alkalmazva a Portals to Freedom (63-67 o.) történet alapján, amit Howard Colby Ives írt. Ives úr ennek a történetnek a szemtanúja volt. Persze, ez egy kedves történet 'Abdu'l-Baháról, és így is lehet tekintetni, de a történet illusztrálja az egyik fontos bahá'í alapelvet: az emberiség sokféleségének értékelését.

    A Bahá'í tanítások nem azt tanítják, hogy elnézzük az etnikai különbségeket, hanem azt, hogy keressük ezeket és részesüljünk a különböző fajok közötti élmények gyümölcsében, és hogy ez a mindennapi életünknek a része kell, hogy legyen.

    Azt is kell hangsúlyozni, hogy 'Abdu'l-Bahá nem hagyta figyelmen kívül azt, hogy az utolsó gyerek, aki belépett a szobába, más bőrszínű volt, és nem cselekedett úgy, mintha ez a különbség nem lenne fontos. Hanem, bejelentette a sokféleség felfedezését, és oly szeretettel és boldogsággal hangsúlyozta azt, hogy senki nem érthette félre a célját.

    - Bahá'u'lláh azt mondja, - ír erről 'Abdu'l-Bahá, - hogy, az emberiség különböző fajai egy összetett harmóniát és szépséget adnak az egésznek. Ezért barátkozzunk össze ebben a nagy emberi kertben, mint a virágok, melyek egymás mellett nőnek viszály és veszekedés nélkül. -    (idézett az Isteni Igazság Megérkezéséről, 31. o.)



    És újra hangsúlyozza, - Az emberiség családjában a különbözőség legyen a szeretet és harmónia teremtője, akár a zenében, ahol sok különböző hang összekeveredik egy tökéletes akkordban. -     (idézett az Isteni Igazság Megérkezéséről, 32. o.)

    E történet segíthet tanítani a gyerekeket, hogy észrevegyék és értékeljék a faji és bőrszíni különbségeket. A történet illusztrálja 'Abdu'l-Bahá állását, az Ő szeretetét a gyerekek iránt, az Ő kimeríthetetlen vendégszeretetét, az Ő gondoskodását a szegények emberek iránt, és az Ő életörömét.

    A gyerekosztályban

    Ezt a történetet felolvashatjuk a bahá'í gyerekosztályban, de egy kreatív foglalkozás is kell hozzá. Egy ötlet ehhez, hogy a gyerekek két rajzot rajzoljanak zsírkrétával. Az egyik képhez rajzolniuk kell egy virágkertet, vagy egy csoport gyereket, de csak egy színt használhatnak. Minden gyerek kap egy-egy zsírkrétát és mást nem használhat. A második rajznál, ugyanazt kell rajzolniuk, de most annyi színt használhatnak, amennyit csak akarnak.

    Amikor rajzolnak, bátorítsuk őket, hogy mondják a véleményüket és érzésüket a színekről. A végén, kérdezze meg a tanár, hogy melyik képet volt jobb érzés rajzolni, és melyik a szebb: az aminek csak egy színe van, vagy az aminek több.